Lara élete (TH)

Bezárkózva?

Gyertyaláng

SAJNÁLOM!!!!!!!

http://emilith.blogspot.com/

80. Rész : Bosszú

Sziasztok!

Bocs, hogy kicsit késtem. Elkezdődött a suli és én iszonyatosan boldog vagyok Valaki miatt :D *.*

Meg persze amiért írtatok nekem komit! Nagyon nagyon köszönök mindent!!!

+18

A próbán a fiúk nagyon jók voltak... Szinte már úgy játszottak mintha a koncerten lennének. Igyekeztem rájuk figyelni és nem pedig arra, hogy milyen kínosan is érzem magam.

Az egyik oldalamon Marie a másikon Dalma... És David sem volt túl messze tőlem. Valahogy különcnek éreztem magam. Nem tartoztam közéjük... A fiúkhoz annál inkább. Mondjuk mindig is inkább fiú barátaim voltak de azért ez furcsa volt.

Lejjebb is csúsztam a székemben és igyekeztem inkább Tom kezeire összpontosítani. Annyira fantasztikusan játszott. Ahogy beleélte magát az egészbe... És Georg is meg Gustav is. Azt hiszem Billről már nem is kell beszélnem. Amikor a Zoom into me - t énekelték, és Tom a zongorázott, hát könnyek futottak a szemembe. Látni ahogy beleélik magukat, szívből énekelnek és látszik, hogy ezt Bill mind átélte.

- Remek volt! - állt fel David mikor vége lett a számnak.  - Azt hiszem minden rendben! Menjünk vissza a szállodába, hogy pihenhessetek!

- De még van egy szám! - ellenkezett Bill.

- Menni fog! - mondta azonnal David. A fiúk lementek a színpadról és Tom azonnal hozzám jött. Átöleltem de azonnal eltolt már látta a szemeimben megbújó könnycseppeket.

- Mi a baj?

- Semmi! - mosolyogtam. - Csak annyira fantasztikusan adtok elő, hogy meghatódtam... - mondtam amin elmosolyodott és megpuszilta az arcom.

- Ennek örülök! Reméljük más is ilyen mint te... - mosolygott még mindig, majd kézen fogott és elindultunk a szálloda felé.

- Belőlem nincs még egy! - viccelődtem nevetve. Ő is nevetett és  megint megpuszilta az arcom.

- Hát persze! Te különleges vagy! - ettől azért elpirultam amit ő egy elégedett mosollyal nyugtázott. Gyengéden belebokszoltam a vállába de ő csak kinevetett.

- Na szép... Kineveti a kisebbet, a fiatalabbat és a lányt... - fordultam el, keresztbe font karral. Szemben velem voltak Billék aki jót szórakoztak. Rájuk mosolyogtam és tudták, hogy csak játszadozom. Mikor éreztem, hogy Tom közelebb lép azonnal felvettem a pókerarcot és sértődött képet vágtam.

- Na! Kicsim! Olyan aranyos voltál! Olyan szép vagy mikor elpirulsz! - suttogta a fülembe miközben a derekam köré fonta a kezem. Megint elpirultam de próbáltam tartani magam.

- Képzelem! - mondtam makacson és elindultam a busz felé ami az épület mögötti bejáratnál parkolt, hogy a sorakozó lányok ne lássanak minket.

- Na, cica... - jött utánam. Billék már szakadtak a röhögéstől és már én is alig bírtam ki. Bementem a konyha részre és a hűtőben kezdtem keresni valami víz félét.

- Kicsim! - mondta Tom és átölelt hátulról.

- Nem szép kinevetni! - néztem rá komolyan de már majdnem nevettem.

- Sajnálom! - mondta és boci szemekkel nézett rám. Iszonyat édes volt és kitört belőlem a nevetés. A víz is kiesett a kezemből és a hasam fogtam a röhögéstől. Annyira vicces képet vágott...

- Na megállj! - mondta és a következő pillanatban már a pulton ültem ő pedig a lábaim között állt. - Gonosz vagy! - mormolta már a nyakamba. Megremegtem és a kezem azonnal a tarkóján volt. Közelebb húztam, hogy az ajkai szinte beleépüljenek a nyakamba. Az édes sóhajok és az ajkai puhasága volt az életem.

- Remek büntetés... - mondtam halkan és a lábammal átfontam a derekát. Nem is válaszolt csak szenvedélyesen megcsókolt. Éreztem ahogy az ajkai szétnyílnak és a nyelve azonnal megtalálta az enyémet.

A keze kóborolni kezdett, és meg sem lepődtem mikor a belsőcombom kezdte simogatni. Teljesen lázba hozott, eszembe juttatta a tegnap estét. Hogy egymás után négyszer csináltuk és még simán folytattuk volna ha nem vagyunk túlságosan kifáradva.

Ahogy az emlékeket végigpörgettem a fejemben a csípőjét közelebb húztam és olyan szenvedéllyel kezdtem csókolni, hogy egy pillanatra őt is megleptem. Aztán fogta a lapot és az ujjai lépkedni kezdtek a combomon. Egyre feljebb és feljebb míg nem be nem ért a szoknyám alá. Megremegtem amit ő is érzett, de tovább csókolt. Nagyon lassan, kínzóan lassan haladt, ami megint eszembe juttatta a tegnap estét.

Aztán végre elérte a bugyimat és azon keresztül kezdett simogatni. A csókunk egy pillanatra megszakadt a sóhajtásomtól de aztán újra a szájára tapasztottam a szám. Úgy csókoltam, hogy szinte letepertem. A keze csak simogatott és simogatott és nekem egyre inkább kellett sóhajtoznom. Hát még akkor mikor félrehúzta a bugyim.

- A többiek! - kérdeztem hirtelen, de eszembe sem jutott elvenni a kezét. Túlságosan is imádtam, hogy ott van.

- Lepihentek... Senki nem jön ide... - mondta és a keze eltűnt. - Látod... - mondta és egy laza mozdulattal bezárta a konyharész ajtaját. Elmosolyodtam és a pólójánál fogva húztam vissza. A szája azonnal a számon volt a keze pedig ismét vándorolni kezdett. Újra félrehúzta a bugyim és simogatni kezdett. Felsóhajtottam és a nyakába bújtam. Elkezdtem csókolgatni, ő pedig egyre hevesebben simogatott. Halkan felnyögtem mikor megéreztem, hogy az ujját belém csúsztatja. Elmondhatatlan érzés volt... A csípőm önálló útra kelt és mozgatni kezdtem, Azt akartam, hogy Tom ujja beljebb kerüljön. Közben a hátát simogattam és a nyakába lihegtem, de ő ennek csak örült.

Éreztem, hogy a vágyam egyre csak nő és nő és kirobbanni készül. A szívem hangosan dörömbölt és a lihegésem is felgyorsult. Már nem is lihegés volt hanem halk nyögések rengetege, amit egy nagyobb követett mikor elértem a csúcsra. Tom elvette a kezét és átölelte a derekam. Simogatott és a nyakam csókolgatta miközben én igyekeztem rendbe szedni magam. Megcsókoltam a nyakát és most én akartam neki örömet okozni. Tom elmosolyodott és hagyta, hogy tegyem amit csak akarok. Levettem a nadrágját és...

- Tom! Megjöttünk! Majd a szobában folytatjátok! - dörömbölt Bill.

- Ezt nem hiszem el... - morogta Tom. Én is szomorú voltam mert alig vártam már. Felöltözött, ahogy én is kicsit összeszedtem magam, és kimentünk. A többiek már mind leszálltak és bementek a hotelbe. Tommal szinte rohantunk a lift felé, hogy minél hamarabb a szobában legyünk...

79. Rész : Régi/ új Lara

Sziasztok....

Hú hát örülök, hogy tetszett az előző rész :D Reméltem, hogy így lesz... Vagyis próbáltam leírni ez milyen lehet...

na jó... ebbe most inkább nem megyek bele XD

Szóval a lényeg, hogy nagyon KÖSZÖNÖM!!!!! :D*.* (L)

*** Tom***

Reggel iszonyat kómás voltam. Semmi humorom nem volt kinyitni azt a rohadt ajtót, bárki is legyen az...

- Tom, bazd nyisd már ki! - dörömbölt Bill. Lara mocorogni kezdett így inkább feltápászkodtam és dühösen nyitottam ki.

- Mi van? - kérdeztem ingerülten de halkan.

- Az, hogy dél van és negyed óra múlva megyünk próbálni... - mondta majd végignézett rajtam.

Hoppá... az öltözés elmaradt...

A hátam mögött is beleset, ahol persze Lara is meztelenül feküdt... Szerencsére hason.

- Hé... Ne bámészkodj! - álltam elé mire elmosolyodott.

- Így már érthető, hogy miért nem voltatok a buliban... - kuncogott. - De siess! És hozd Larát is! Nem lenne jó itt hagyni! - mosolygott még mindig, majd elment. Sóhajtozva csuktam be az ajtót, majd visszasétáltam az én egyetlenemhez. Leültem az ágyra és simogatni kezdtem a hátát...

Annyira gyönyörű volt a bőre... Istenem. De most komolyan, hogy lehet valaki ennyire tökéletes? És a tegnap este... Anyám. Négyszer egymás után... Hát ezt még álmodni sem mertem. És annyira édes volt ahogy próbálkozott... De nem hiszem el, hogy nem jött rá, hogy a tegnap este lényege, pontosan az volt, hogy én kényeztessem. Én akartam örömet szerezni neki...  ÉS tökéletes volt...

Mondjuk meglepett mikor beállított a zuhanyzóba. Így is alig bírtam uralkodni magamon, de mikor megláttam meztelenül. Ó azok a mellek...

Végigsimítottam az arcát, és erre - mintha olvasna a gondolataimban - sóhajtva a hátára fordult. Ezzel megmutatva amiért teljesen odavoltam. Nem is bírtam tovább, elfeküdtem mellette és csókolgatni kezdtem az arcát, majd a mellkasát és a mellét. Nem is kellett sok idő, hogy halkan felkuncogjon.

Mosolyogva néztem fel rá. Ő szintén engem figyelt, a szemei csillogtak, ami teljesen megnyugtatott.

- Jó reggelt! - csókoltam meg. A keze azonnal a nyakamon volt és egy gyors mozdulattal már a csípőmön ült. Elmosolyodtam azon, hogy lefogja a kezeimet.

- Ugye tudod, hogy még visszakapod! - fenyegetett mosolyogva.

- Mit is? - értetlenkedtem. Erre a mosolya szélesebb, lehajolt és a mellkasom kezdte csókolgatni. Megremegtem mikor gyengéden megnyalta az izmok határát. Aztán egyszer csak abbahagyta és a fülemhez hajolt. A világ legszexibb hangján szólalt meg amiért azonnal magam alá akartam gyűrni, hogy folytassuk amit tegnap a fáradság miatt hagytunk abba.

- A kényeztetést... - jaj az a hang... És amikor megharapta a fülem. De amikor éppen megembereltem magam, hogy leteperjem, már nem is volt rajtam. A bőröndöknél keresgélt.

- Gonosz vagy! - jelentettem ki miközben én is felálltam.

- Nem hinném! - nyomott puszit az arcomra majd felhúzta a bugyiját. Sajnos...

- De igen!! Csak úgy ott hagyni...

- Azt hittem a tegnap este elég kielégítő volt? - nézett ám nagy szemekkel, de a száján ott pihent egy olyan mosoly amit eddig csak magamon láttam. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz húztam.

- De még mennyire, hogy az volt! - súgtam a fülébe majd megpusziltam az arcát. Jó volt, hogy megint a karjaimban tarthatom és megóvhatom mindentől. Olyan törékeny volt, olyan vékonyka és olyan csodálatos. Mintha a legapróbb szél is elfújhatná... De én attól is megvédem!

- Tom! BAromira nincs kedvem rátok nyitni, de ha nem jöttök akkor mi megyünk be! - kiabált Gustav. Ezen Lara csak kuncogott és eltolt. Gyorsan magunkra kaptuk a ruhánkat, majd kimentünk. - Na végre...

- Bocs! - mondtam fikarcnyi megbánás nélkül.

- Mit csináltatok? - kérdezte. Már éppen akartam mondani valamit, mikor Lara szorosan hozzám bújt és beszélni kezdett.

- Még beiktattunk egy gyors futamot... Baj? - mondta és láttam, hogy alig bírja ki nevetés nélkül mikor Gustav álla a földet kezdte verni.

- Oookkkéééé... - tagolta. - Mi a fészkes fenét csináltál a félénk Larával? - kérdezte rám nézve. Ezen elnevettem magam és hosszan megcsókoltam a tündéremet.

- Nem tudom! - néztem Lara szemébe. De örültem, hogy több önbizalma lett... Elég kiborító tudott lenni, hogy nem hitt saját magában. És tetszett ez az oldala.

- Hát... még nem ismertek igazán! - mondta és megvonta a vállát. - Mindig is ilyen voltam... Mármint a költözés előtt is... Aztán jött pár gond és... - nem hagytam, hogy befejezze. A számat a szájára tapasztottam és csak azon járt az agyam, hogy én hoztam vissza az igazi Larát. Hogy miattam lett a régi önmaga... Én tettem boldoggá...

- Gyertek már! - kiabált Bill.

- Jól van már! - mondtam és Lara dereka köré fontam a kezem. Ő is átkarolt és a fejét a vállamra hajtotta.

- Szeretlek! - súgta halkan mikor már elindultunk. Megpusziltam a száját.

- Én is, szeretlek! - mondtam és a szorítása a derekam körül erősebb lett.

*** Lara***

Nem tudom mi történt de a tegnap este után úgy éreztem, hogy majd szétrobbanok az energiától. Olyan voltam mint régen. Hittem dolgokban. Elhittem, hogy képes vagyok dolgokra és nem szégyelltem a gondolataimat sem. Bíztam magamban és ez mind Tomnak volt köszönhető. Az, hogy ott volt nekem, támaszt nyújtott. A kapcsolatunk volt a támaszték a dőlni készülő életemben. De amint ő eltűnne az életem háza úgy dőlne össze ahogy az a nagykönyvben meg van írva...

- Na végre! - csapta össze David a tenyerét amitől kicsit összerezzentem.  - Hol voltatok? - kérdezte én meg elmosolyodtam. Gustav volt az aki megszólalt először.

- Lara nekem annyit mondott, hogy ;"Még beiktattunk egy gyors futamot!"! - erre mindenki kikerekedett szemekkel nézett rám. Főleg Georg.

- Mi van? - kérdeztem nevetve.

- Azt hiszem Tom hülyesége fertőző... - sóhajtott Bill amint én csak nevettem. De Tom morgott valamit.

- Felszállhatnánk végre? - kérdezte David sóhajtozva. Mi csak felmásztunk a nagy buszra ahol a világ legkellemetlenebb embere volt. Tom amint meglátta, fel akart húzni az emeletre, a szobákhoz, de én megállítottam.

- Playezzünk! - mosolyogtam és húzni kezdtem a játék felé. Ő is elmosolyodott végre, aminek nagyon örültem.

- Megint lealázzalak? - kérdezte és a szemöldökét húzogatta.

- Csak szeretnéd! - löktem meg. Kiválasztottuk a szokásos autókat és a legnehezebb pályát.  Már indultunk is. Tomra egy csomó zsaru ragadt amin én jót nevettem. El is kapták én így gond nélkül nyerhettem.

- Na ki aláz le kit? - kérdeztem mosolyogva.  Durcásan összekulcsolta a kezét a mellkasán és elfordult tőlem.

- Ez nem ért! - morogta. Kuncogtam egy kicsit majd a kanapén odamentem hozzá.

- Naaa... - súgtam a fülébe. - Tooom... Te is tudod, hogy én nyertem! - csókoltam meg a nyakát amitől a kezeit leengedte. Tudtam, hogy nem kell sok, ahhoz, hogy megadja magát így folytattam. - Toom... Létszíves!!! - csókoltam meg az arcát, mire rám nézett.

- Gonosz boszorka! - mosolyodott el és megcsókolt.  A szívem hangosan dörömbölt és azonnal közelebb húztam magamhoz. A tegnap este után... ez kibírni... kínszenvedés volt.

- És tényleg!!! - mondta Bill mire szétrebbentünk Tommal. Láttam, hogy mindenki minket néz és mosolyognak.

- Mi tényleg? - kérdeztem.

- Az, hogy Tom besértődött te meg simán levetted a lábáról! - mosolyodott el Georg.

- Hát neki szerintem te sem bírnál ellenállni... - húzott az ölébe Tom.

- Valószínű... - kuncogott most Gustav. Mindenki nevetni kezdett én meg csak közelebb bújtam Tomhoz. Éppen, hogy csak élvezni kezdtem, jött David, hogy gyerünk lefelé a buszról.

Már most egy csomó Fan volt a koncert helyszínén, hogy minél előrébb állhassanak a sorban... Hihetetlen volt és egy kicsit elhúzódtam Tomtól. Csodálkozva nézett rám, de igyekeztem nem törődni vele. Igaz, hogy felvállaltuk, de akkor sem akartam túlfeszíteni a húrt a lányoknál.  A végén még leszedik Tomot a színpadról...

78. Rész: Hosszú éjszaka

Nagyon - nagyon köszönöm az összes komit! Imádom, hogy ilyen kedvesek vagytok! És kérlek ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem hoztam új részt!!!

+18

Csak feküdtem az ágyon és figyeltem Tomot aki még mit sem sejtett. Lepakolta a cuccait, majd átsétált a fürdőbe. Elmosolyodtam és elterültem az ágyon. Annyira örültem, hogy végre úgy éreztem képes vagyok - megrohamozó emlékek nélkül - együtt lenni vele. Már nagyon hiányzott...

- Kicsim, lezuhanyzom! - kiabált be Tom és már hallottam is, hogy folyik a csap.  Mosolyogva keltem fel és kezdtem el vetkőzni. Besétáltam a fürdőbe, ahol kellemes meleg volt a párától. Az üveg is bepárásodott, és Tom háttal állt nekem.

Óvatosan kinyitottam a zuhanyfülkét mire Tom szembe fordult velem. Nagyon meglepődött de a szemével végigmért amibe belepirultam. Lehajtottam a fejem és szó nélkül öleltem át a derekát. Ezt nem csináltam volna vele ha nem akarom, hiszen úgy tűnik a látvány és az, hogy hozzábújtam elég volt ahhoz, hogy kézzel tapinthatóan megkívánjon.

- Lara... én nem várom el... - emelte fel a fejem. Barna szemei csak úgy csillogtak ahogy az arcomat fürkészték. Ettől csak még jobban beindultam.

- De akarom! - mondtam mire egy szenvedélyes csók volt a válasz. Éreztem, hogy már alig várta, hogy ez megtörténjen. Annyira ki volt már éhezve rám, hogy a keze azonnal a fenekembe markolt.  Kicsit beljebb húzott a zuhanyban, így már rám is folyt a víz. Jól esett és a csók közben elmosolyodtam.

Végigsimítottam a hátát és megfogtam a fenekét. Aztán már nem nagyon bírtam magammal és a kezem előre csúszott. Mikor ezt megérezte egy pillanatra megszakadt a csókunk és halkan sóhajtott.

Föl le mozgattam a kezem ami egyre vadabb sóhajtásokat váltott ki a belőle és a keze is elvándorolt az én középsőm felé. Sóhajtozva fektettem a vállára a fejem és élveztem az érintését és simogatását, amire már nagyon régóta vágytam.

Egyre vadabb lett majd neki támasztott a csempének és felemelte az egyik lábam. Az ujjai becsúsztak és én halkan nyögtem és a szorításom erősebb lett a férfiasságán. De nem zavarta mert ő is halkan nyögött.

Annyira jó volt megint ilyen közel lenni hozzá. Újra együtt lenni vele és boldoggá tenni. Imádtam... egyszerűen minden fantasztikus volt amit ő csinált.

A fülem kezdte harapdálni majd a nyakam csókolgatta és elhúzta a kezem, hogy a nyaka köré húzza.  Elkapta a másik lábam is és felemelt. Óvatosan hatolt belém amitől egy kicsit hangosabb nyögés hagyta el a számat, ahogy az övét is.

Átkulcsoltam a derekát a lábammal, ő pedig lassan mozogni kezdett. Nem hagyta, hogy irányítsak vagy kényeztessek. De nem is zavart.

A csempe hideg volt a hátamnál de nem zavart, hiszen a testem forró volt a vágytól amit Tom lassú mozgása váltott ki belőlem. Égtem ahogy a gondolataim egyre csak azon jártak, hogy mi az ami bennem mozog és, hogy kinek a keze az aki a mellem simogatja vagy épp nyalogatja.

- Istenem... - nyögtem mikor Tom egy hajszálnyit gyorsított. Próbáltam én is kényeztetni őt, de amint észrevette mire készülök, megakadályozta. Elmosolyodtam és mikor újra megcsókolt az ajkába haraptam, amitől megint gyorsított.

Lihegett, halkan nyögött, ahogy én is. Együtt vettük a levegőt, a szívünk is együtt dobbant.

- Szeretlek! - lihegte a fülembe, majd megharapdálta azt és egyre lejjebb haladt a nyakamra.

- Én is... Szeretlek... - lihegtem és egy kicsit hangosabb, kéjes nyögés hagyta el a számat és Tom hátát kezdtem karmolászni. Ettől megint beindult és már nagyon közel voltam a csúcshoz... Ezt ő is észrevette és lassítani kezdett, majd megállt és letett. Csodálkozva néztem rá amin ő csak elmosolyodott.

Alig álltam a lábamon, mert a vágy legyengített. Minden porcikám sóvárgott utána, de ő csak elzárta a vizet, majd mint egy menyasszonyt felkapott és elindult velem a szoba felé. Elmosolyodtam és rájöttem, hogy mit is tesz.

Elfektetett az ágyon és fölém hajolt. Először csak az arcomat fürkészte majd lassan csókolt meg. Nagyon lassan, kínzóan. Hiába próbáltam átvenni az irányítást, hogy kicsit gyorsabban csináljuk, nem engedte. A kezeimet a fejem mellé nyomta és a csókjaival lefelé kezdett haladni. Végigcsókolta a mellkasom a mellem minden egyes négyzetcentijét, majd rátért a hasamra. Annyira lassú volt és annyira végigcsókolta és simogatta minden testrészem, hogy már fájt a vágy ami bennem tombolt.

- Tom, kérlek! - nyöszörögtem és éreztem ahogy az ajka a köldököm alatt egy mosolyra húzódik. Még egy kicsit kínzott majd végre abbahagyta a mellem simogatását és széthúzta a lábaimat terpeszbe és ott kezdett simogatni. Felnyögtem és a mellkasom megemelkedett a vágytól.

Tom is lihegett és a csókjaival felváltotta a kezét ami csak fokozta a bennem égő vágyat. Lihegtem, nyögdécseltem és ezt Tom örömmel nyugtázta. De még mindig nem hagyta, hogy én is kényeztessem őt. Nem tudom, hogy ez miért volt jó neki, minden esetre én annyira élveztem, hogy a takaróba markoltam.

Aztán Tom abbahagyta ismét a hasam kezdte csókolgatni... Én már nagyon nem jártam messze attól, hogy a csúcsra érjek így éppen időben hagyta abba... A testem már vizes volt az izzadságtól és a takaró is vizes volt alattam.

- Szeretlek Lara! - mondta halkan, a fülembe súgva majd óvatosan - mintha az első lenne - hatolt újra belém. Sokkal hangosabban mint eddig bármikor, nyögtem fel. De Tom is. Ettől persze az én vágyam csak nőttön nőtt.

Lassan, mozgott, mint a fürdőben és ettől hangosan lihegtem. Ő csak csókolgatta minden testrészem és a kezével ott simogatott ahol csak ért.

Gyorsított és ettől nyögtem és ismét a hátát kezdtem karmolászni. Felnyögött és szenvedélyesen megcsókolt. Azt hiszem ő most unta meg a játszadozást. Gyorsított és minden másodperben  erősebbet lökött rajtam.

Soha életemben nem éreztem ilyet. Soha nem volt ennyire szenvedélyes a kettőnk közti testi kapcsolat. De baromira jó volt. Szavakkal le sem lehet írni azt kéjvágyat amit Tom forró mozgása és édes csókjai váltottak ki belőlem.

Éreztem, ahogy mindkettőnkben kezd gyűlni a vágy. Csak sokasodik és sokasodik, és mindkettőnk lélegzetét a nyögések vették át. Minden apró mozdulatot egy nyögés követett ami jelezte, hogy mindjárt vége. Nem akartam... Olyan jó volt... Húzni akartam.

- Még ne... - nyögtem keservesen, mire Tom leállt és mosolyogva húzódott el. Rámosolyogtam  és hagytam, hogy azt tegyen velem amit csak akar.

Felültetett minket és én háttal támaszkodtam a mellkasának. Hátulról hatolt belém és a kezével izgatta a csiklóm előröl.

Nagyot nyögtem és teljesen nekitámasztottam a testem, mert a vágytól remegtem. De nem érdekelt. Felemeltem a kezem és megfogtam Tom tarkóját.  Ismét gyorsított és gyorsított. Most ár csak egy pillanat kellett, hogy elmenjünk de ő megint megállt.

Ismét a hátamra fektetett, úgy mint az előbb és most nem húzta az időt. Azonnal gyorsan mozgott és ott csókolt ahol csak ért. Átkaroltam a derekát a lábammal és azzal húztam beljebb a csípőjét, hogy úgy mozogjon. Kéjesen nyögtem ahogy ő is. Megremegtem, mire megcsókolt. Szenvedélyesen csókolt és erősen lökött... az ágy is majdnem szétesett, de engem már semmi sem zavart. A vágy olyan erősen tombolt, hogy már úgy éreztem azonnal ki fog robbanni mindkettőnkből.

Az ajkaink elszakadtak egymástól és egyszerre nyögtünk de Tom nem hagyta abba a mozgást, ugyanolyan gyorsan folytatta amitől majd megőrültem. Az orgazmusom hosszabb volt mint eddig bármikor de az övé is. Mindketten hosszan nyögtünk, de ő még mindig nem állt meg. Sőt még ismét gyorsított amiből tudtam, hogy a mai esténknek még közel sincs vége...

77. Rész: Marie és David

Nagyon- nagyon szépen köszönöm a komikat! Nagyon boldog vagyok, hogy még mindig érdekel titeket a blog és nem lettem unalmas... :)

nagyon KÖSZÖNÖK mindent!!! :D

Azonnal hangosabban kezdett verni a szívem és remegni kezdtem. Ha David ideges akkor nem biztos, hogy túl fogom élni ezt a beszélgetést...
De szerencsére ezúttal Tom ott volta velem és nekem adott igazat nem pedig Marienak.

- Ez mégis mi a jó büdös franc volt? - kezdte ingerülten David mikor odaért.

- Az, hogy a lányod rám és Billre mozdult... Emiatt megbántottam Larát, de rájöttem. Aztán Elmondtam Marienek, hogy ezt hagyja abba - hozzáteszem kedvesen - és ő kiakadt és osztani kezdte Larát. Előtte az apját szidta és nos - Tom elmosolyodott. -, Lara nem hagyta magát és felpofozta a lányod. - Erre mondatra David szeme dühösen rám villant én pedig akaratom ellenére közelebb férkőztem Tomhoz, a biztonságot keresve.

- Nem vagyok elragadtatva! - mondta kicsit higgadtabban. - Lehetőleg kerüljétek egymást oké? És ne üsd meg még egyszer! - ezt olyan szigorral mondta, hogy tudtam mik azok a szavak amiket nem mond ki. " Különben soha többet be nem teszed a lábad a fiúk házába."

- O..oké... - dadogtam és megint Tomhoz bújtam. Ő persze szorosan fogott és megsimogatta a derekam.

- Helyes! - ezzel David távozott is. Kifújtam a levegőt és az arcomat Tom nyakába temettem.

- Nem is volt olyan szörnyű... - mondta és a hátam simogatta.

- Fogjuk rá... - mondtam  halkan és most csak azt akartam élvezni, hogy Tom újra foglalkozik velem.

- Marie! Azonnal gyere vissza! - hallottam Gustav kiabálását. Felkaptam a fejem Tommal együtt.

- Hagyd békén! - jött Bill hangja is. De nem hiszem, hogy sikerült megállítani Mariet.

- T utolsó ki senki! - kiabált mikor megtalált engem is Tomot. A következő pillanatban a vállam fogta és hatalmas rántást éreztem. A földön landoltam és fájt a fenekem. Aztán felnéztem és az egyetlen dolog amit láttam, az az ahogyan Marie lovaglópózban ül Tomon és megcsókolt. A szívemben éles fájdalmat éreztem de aztán Marie mellettem landolt. Tom lökte le és ez megnyugtatott.

- Állj le! Hát nem tudod felfogni? - üvöltött Tom miközben felsegített. Erre már Georgék is odaértek és azonnal lefogták David lányát.

- Azt hiszem Marie nem kéne velünk jönnöd... - mondta David csendesen mire a csaj szemeibe könnyek futottak.

- Mi?

- Viselkedj vagy elküldelek! Nem kell a szappanopera! Így is van elég gondunk, és rohannunk kell! Nem kell még a te féltékenységi rohamod is!

- Szóval inkább ők mint én? - nézett dühösen, könnyes szemmel.

- Nem! De ha ilyen vagy akkor igen! Viselkedj rendesen! Én nem így neveltelek! - mondta David.

- Tíz éves koromig neveltél! Utána elhúztál a francba és inkább őket nevelted mint engem! - kiabált Marie. Erre mindenki Davidre nézett akiben meghűlt a vér. Marie borzalmas dolgokat vágott a fejéhez, még ha esetleg igaz is volt.

- Gyere! - súgta nagyon halkan Tom. Mindenki átment a másik helyiségbe kettesben hagyva Davidet és a lányát. Egy ideig még kiabálásokat hallottunk de utána már csendbe voltak és úgy beszélgettek.

- Örülök, hogy kibékültetek! - mosolygott Dalma mire én csak ráfintorogtam.

- Kösz! - válaszolt helyettem Tom és megsimogatta a derekam amit szorosan ölelt.

- Mikor érünk már oda? - kérdeztem. Nem bírtam, hogy be voltunk zárva és ennyi feszültség volt... Először Dalma aztán most meg Marie is, és ahhoz még hozzá járt David haragja is...

- Nyugi! - mondta kedvesen Bill. - Már csak egy öt perc és beérünk a belvárosba... - mondta én meg döbbenten bámultam ki az ablakon mikor rájöttem, hogy már a városban vagyunk. Eltátottam a szám amit Tom mosolyogva csukott be.

- Wow... - ámultam még mindig mikor egy hídon voltunk ami bevezetett minket a hatalmas felhőkarcolók közé.

- Jó mi? Igazi nagyváros... - mosolygott még mindig a reakciómon Tom.

- Aha... Király... - mondtam még mindig tátott szájjal.

- Be fog repülni egy méhecske! - nevetett ki Georg. Én csak elmosolyodtam és a vállába bokszoltam.

- Akkor berepül! - mondtam mire ő összeborzolta rövid, vörös hajam. - Naaa... -ellenkeztem. Nagyon megszerettem Georgot a mai nap folyamán. Mindig el tudta velem feledtetni, hogy milyen feszült vagyok. Mondjuk Tom is képes volt erre de Georg valahogy más volt...

- Szóval akkor ma elmegyünk bulizni ugye? - kérdezte Gustav.

- Buli? - vonta fel a szemöldökét Tom. Tudtam, hogy mire gondol.

- Aha... Megbeszéltük a srácokkal mikor... mikor ti... Szóval mikor mi elmentünk. - fejeztem be a magyarázkodást.

- Oké... - mondta de nem túl lelkesen.

- Nem lesz baj! - bújtam hozzá. - Ott leszel mellettem még a WC - n is...

- Abban biztos lehetsz! - mondta és szorosan magához ölelt és megsimogatta az arcom. Láttam, rajta, hogy szenved attól, hogy mi történt de engem már nem nagyon zaklatott fel. Inkább csak dühös voltam...

- Na skacok! - jött be David. Mindenki látta rajta, hogy ez a lelkesedés és öröm ami az arcán volt az csak színjáték volt. A szeme mindent elárult. -Egy perc és megállunk a szállodánál... - mondta és ismertette a programot.  Ma azt csináltunk amit akartunk de olyan állapotba legyünk, hogy holnap reggel már próba lesz a fiúknak, aztán este a koncert.

Amint befejezte meg is állt a busz. A lányok sikítoztak, az őrök igyekeztek távol tartani mindenkit. Leszálltunk is a sikítások hangosabbak lettek. ( Ez lehetséges? )  Engem Tim szorosan fogott, nehogy bármi bajom essen. Út közben biccentettem Willnek aki csak rám mosolygott.

Tom bevezetett a szállodába és mindenki azonnal a lift felé vette az irányt.  Megvártuk amíg David bejelentkezik aztán felmentünk a számunkra kiadott lakosztályba.

Én és Tom azonnal a szoba felé vettük az irányt ahol én rávetettem magam az ágyra. Jó volt kicsit távol lenni a többiektől. Ráadásul azzal, hogy valamennyire túl voltam azon, hogy majdnem megerőszakoltak, fellángolt bennem a kéjvágy...

******************************************************************

http://afcszerelem.blogspot.com/

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/

http://twilightsagamashogy.blogspot.com/

http://alicecullenlife.blogspot.com/

http://emiliandtomlove.blogzona.hu/

http://iscreamforyou.blogzona.hu/

http://my-life.blogzona.hu/

http://lisameetafc.blogzona.hu/

http://afcsztori.blogzona.hu/

http://rainbowinyourmind.blogspot.com/

76. Rész: Lány bunyó

WOW *.* Nagyon szépen köszönöm a komikat!!! Nagyon boldog vagyok :)

KÖSZÖNÖM!!!!

Nem tudom meddig ültünk egymás mellett szótlanul de én már kezdtem rosszul érezni magam. De nem voltam hajlandó megszólalni amíg bocsánatot nem kér... Megbántott és nem tágítottam...

- Lara én... - mondta halkan és elfordította a fejét. Láttam a tekintetét és tudtam, hogy mit érez. De ebben a pillanatban nem tudtam sajnálni. - , sajnálom... Tényleg, nem figyeltem rád és teljesen megfeledkeztem rólad ami hatalmas hiba volt... Kérlek bocsáss meg! - nézett végül rám.

- Tudod Tom... Nem azzal van a problémám, hogy Maire-vel töltöd az idődet. Felőlem... Régen láttátok egymást és megértem, hiszen barátok vagytok - a te részedről, legalábbis - de azért jó lenne ha csak azért mert ő rázza a seggét előtted engem el kell felejteni.  Levegőnek néztél, Tom... Hozzád szóltam és te nyálcsorgatva mentél Maire után, mintha én csak egy szellem lennék... - mondtam és már hadartam annyira magával ragadtak a fájó emlékek. - Arról nem is beszélve, hogy elmondod neki az én magánügyemet az apámról... És akkor szó nélkül tűröd mikor elkezdi szidni, mikor pontosan tudod... Te tudod egyedül, hogy én milyen vagyok. Hogy érzékeny vagyok és könnyen meg lehet bántani... Egyedül te ismersz, te vagy az egyetlen aki megért és aki mindent tud rólam... Te vagy az Tom... - suttogtam a végét.

- Lara! - mondta elgyötörten, majd letörölte a könnyeimet, amikről fogalmam sincs, hogy mikor kerültek oda. - Én sajnálom! Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém! De soha többet nem fog előfordulni!! Kérlek! Ne haragudj! - ismételte meg mélyen a szemembe nézve.

- Tom én... - kezdtem és azt akartam, hogy kicsit bűnhődjön, de a szemei mindent elárultak... Az a fájdalom, hogy elveszíthet. Jaj anyám. Én erre nem voltam képes. - Soha ne merészelj velem még egyszer ilyet tenni! - mondtam és hozzábújtam. Átkulcsolta a derekam én pedig örömmel vesztem el a pólójában. Beszívtam az illatát és a nyakába fúrtam az arcom. Éreztem, hogy mély levegőt vesz, hogy beszívja az illatom, ami azért megnyugtató volt.

- Soha! Soha! Soha! - mondta halkan és megcsókolta a nyakam. Megremegtem és a kezem végighúztam a hátán, mire a szorítása erősebb lett.

- Bocs... Nem akarlak zavarni titeket, de David indulni akar! - jött oda Georg. Felpattantam és a nyakába ugrottam. Hatalmas puszit nyomtam az arcára amin csak nevettek.

- Köszönöm! - mondtam boldogan miközben Tom is felállt.

- Ugyan... Nem tettem semmit... - mosolygott.

- De igen! - ölelt át hátúrról Tom, amitől nagyot dobbant a szívem.

- Hát, végül is... - mosolygott Georg majd elindultunk a busz felé. Tom keze végig a derekamon volt aminek nagyon örültem. A vállára hajtottam a fejem és beszívtam az illatát és megsimogattam a derekát.  Egymás derekát simogattuk és én csak mosolyogtam ahogy a busz felé tartottunk. Mikor megláttam Marie féltékeny arcát ez a mosoly szélesebb lett. Megszólalt bennem a kisördög, hogy Marie féltékeny.

- Na, mehetünk? - kérdezte David mikor a buszhoz értünk.

- Igen! - dörgölőztem oda Tomhoz, aki csak megsimogatta az arcom és megpuszilt.

- Remek! - mondta és felszálltunk a buszra. Marie végig árgus szemekkel nézett és mikor a tekintetünk találkozott úgy éreztem, hogy most fog megölni.

- Marie... Beszélhetnénk? - kérdezte Tom mikor már újra az autópályán voltunk. A gyomromba millió pillangó kezdett repkedni. Mi a francért kell Marienek idejönni???

- Igen? - huppant le fülig érő szájjal. Én egy kétségbeesett pillantást vetettem Geogra aki csak biztatóan rám mosolygott.

- Szeretném ha abbahagynád azt amit csinálsz! - mondta Tom én meg döbbenten meredtem rá. Nem gondoltam, hogy ez mind közölni akarja vele.

- Mégis mit? - játszotta a hülyét David lánya... Bár nem biztos, hogy csak játszotta...

- Tudom, hogy régen nagyon jóba voltunk...

- Arra gondolsz, hogy akárhányszor találkoztunk, dugtunk? - kérdezte Marie, mire az egész testem megfeszült és a lányra meredtem, aki... naná , hogy engem nézett.

- Igen... - mondta Tom zavartan. - De az már nincs! Vége van, mert én boldog vagyok Larával és nem akarom ezt tönkretenni... Te és én csak barátok vagyunk, szóval hagyd abba a hülye csábításodat! - mondta Tom higgadtan.

- Rohadj meg Tom! - állt fel Marie. - Nem gondoltam volna ha egy ilyen kis csaj fog levenni a lábadról... Nézz már rá! Úgy néz ki mint egy szerencsétlen, nem tud öltözködni, semmi önbizalma és... áá... szóval nem az akit te szeretsz!! - mondta nálam pedig betelt a pohár. Felálltam és lekevertem neki egy akkora pofont, hogy megtántorodott.

- Na idefigyelj! Elég volt végighallgatnom, hogy az apámat szidod, de engem hagyj békén!!! Soha többet ne merészelj így beszélni velem! Azt se tudod ki vagyok, vagy milyen vagyok! Semmit sem tudsz rólam, vagy, hogy Tom milyen lányokat szeret... most. Lehet, hogy mikor veled volt az ócska rib@ncokat szerette de már nem! - kiabáltam majd én is kaptam tőle egy pofont. Én ráugrottam Mariera aki elterült a földön. Ott ütöttem ahol csak értem, de nem bírtam sokáig mert Tom elkapta a derekam és leszedett róla.

- Engedj! - kapálóztam, hogy még inkább megverjem. Mariet Georg fogta le David pedig dühösen meredt rám.

- Te rohadt kis kurv@! - kiabált rám Marie amitől csak még jobban dühös lettem. Erősebben kapálóztam de Tom erősen tartott, nekem a lábaim a levegőben...

- Ó, hogy fulladnál meg! Tom engedj el! Megfojtom!! - kapálóztam még mindig.

- Vidd el innen! - utasította David Tomot aki csak kivonszolt a busz eldugott részébe. Mikor letett és vissza akartam menni elkapott és szorosan az ölében tartott. Bele tellett egy kis időbe míg lehiggadtam és nem akartam visszamenni, hogy kiverjem a fogát a csajnak...

- Lara! Nyugi! - simogatta a derekam Tom. Nagyokat sóhajtoztam, majd szembe fordultam vele és a mellkasába fúrtam az arcom.

- Rohadt kis... áh... - morogtam magamban. Tom érezte, hogy nem  megyek oda, ezért lazított a fogáson. Átölelt majd kuncogni kezdett amit nem értettem. - Mi az? - néztem rá döbbenten.

- Hát... Nem láttalak még bunyózni... - kezdte én meg elpirultam és lehajtottam a fejem. - Igazán, szexi voltál... - kuncogott még mindig.

- El tudom képzelni... - mosolyodtam el. - Mint valami vadállat...

- Hát... Mint egy féltékeny vadmacska... - kuncogott aztán már nevetett.

- Anyám... - sóhajtottam.

- Ugyan... Nekem ez csak hízelgő... - mosolygott még mindig. Én valahogy nem bírtam ezen nevetni, főleg ha belegondoltam abba, hogy régen ők lefeküdtek... Azért  ezért kicsit aggódtam.

- Tényleg lefeküdtetek? - kérdeztem végül.

- Igen! - komolyodott el ő is. - De az régen volt... majdnem négy éve...

- Ooookéééé... - mondtam majd újra elrejtettem az arcom a mellkasában.

- Jaj Lara... - kuncogott. - Ne aggódj! Rendben? Nem foglak még egyszer megbántani... Nem tudnálak! És most már nem hiszem, hogy a barátomnak tartanám Mariet.

- Jó... Nem aggódok! - hazudtam majd kényelembe helyeztem magam, mert hallottam, hogy jön David. Elég ideges volt és tudtam, hogy én is fejmosást fogok kapni. Tom is érezte, hogy feszült vagyok ezért szorosan ölelt és ott simogatott ahol csak ért...

*****************************************************************************************

Ezek a másik blogjaim ( nem az össze XD ) Ha valaki érdekel akkor nézzen be oda is és írjon komit !!!! KÖSZI :)

http://rainbowinyourmind.blogspot.com/

Ez pedig a barátnőm blogja és szerintem fantasztikusan ír!!! Tök jó a sztori és érdekes! Szóval aki szereti a természetfeletti dolgokat az mindenképpen olvassa el és írjon neki komit!!! :) Köszönöm !!!!

75. Rész : Barátkozás Georggal

Nagyon nagyon köszönöm a komikat! Úgy örülök, hogy türelmesen kivárjátok a részeket!!! Szóval tényleg mindent KÖSZÖNÖK!!!!!

Hallottam ahogy a többiek a háttérben kinevetnek de nem érdekelt, még akkor sem mikor elhúzódtam Tomtól és ő mélyen a szemembe nézett.

- Még egy menet? - kérdeztem mire elmosolyodott.

- Oké... - mondta és megcsókolt. Ezen elnevettem magam és mosolyogva toltam el.

- A játékra értettem...

- Ja... - játszotta a hülyét. Nevetve forgattam meg a szemeimet és egész úton játszottunk. Én két órán belül meguntam és átadtam a helyem Billnek, aki idő közben elszakadt Dalmától.

Vagyis nem egészen mert odajött mellém nézni a versenyt. Nagyot nyeltem majd egy kis idő múlva felálltam és odébb mentem. Nem bírtam mellette ülni... Túl nagyot csalódtam benne...

A legtávolabbi pontban ültem le ahol már hallani sem nagyon hallottak a többiek. Pár pillanattal később Georg ült le mellém.

- Na mi az? - kérdezte.

- Semmi  különös... - mondtam de nem tudtam becsapni.

- Aha... Szóval mi bánt? - kérdezte. Furcsa volt... Vele és Gustavval soha nem beszéltem meg az ilyen dolgokat, igazából nem is volt olyan szoros a barátságunk... De végül is... Miért ne hiszen imádom ezt a két " idiótát".

- Csalódtam Dalmában... - sóhajtottam halkan nehogy bárki más meghallja.

- Érthető... Csak tudod... Tomnak is megbocsátottál... - mondta jogosan.

- Ahhoz is idő kellett... És Tomnak volt elég bátorsága, hogy elmondja... Dalma a szemembe hazudott nap mint nap...

- Ebben is van valami... De én csak azt mondom, hogy neki is biztos rossz az amit csinált...

- Legyen is rossz... - mondtam gonoszan. Ezen Georg csak halkan kuncogott.

- Szóval szerintem nem érdemes eldobni a barátságotokat...

- De Georg... Ez milyen barátság? Milyen barátság az ha az egyik fél egy hónapon keresztül a szemedbe hazudik és ha nem rúg be akkor még most is hazudozna...

- Nem azért, hogy összeugrasszalak titeket, de Tom sem mondta el... - mondta. Nekem meg görcsbe rándult a gyomrom mert igaza volt... De az azért valamiért más volt...

- Az más... Ha Tom megcsal akkor az a lényeg, hogy megcsalt és nem az, hogy kivel... Ha viszont a barátnőd lefekszik a barátnőddel akkor ott az a lényeg... és azt kell elmondani... - mondtam.

- Hát te tudod... - mondta Georg. - De azért élvezted az utat? Nem volt valami fényes.

- Hát nem... - sóhajtottam és igyekeztem elkergetni a felszínre törő emlékeket a férfiról. - De történtek jó dolgok is... - mosolyodtam el és felemeltem a bal kezem, hogy megmutassam a gyűrűm amit eddig csak David vett észre.

- Baszkiiii - üvöltötte el magát. -, Tom megkérte a kezed? - erre mindenki ránk szegezte a pillantását, hallottam, hogy Tom kuncog a többiek meg eltátott szájjal figyelnek.

- Nem... - kuncogtam én is.

- Akkor? - értetlenkedett Georg.

- Hát... Csak egy kedves ajándék... - magyaráztam.

- Ugye tudod, hogy a szívbajt hoztad rám? - nézett rám csúnyán.

- Miért is? - nevettem még mindig.

- Hát... Azért Tom az Tom... Ha megkéri egy csaj kezét az már igazán komoly...

- Lánykérés nélkül is lehet komolyan szerelmes... - mosolyogtam még mindig.

- Ez így van... - huppant le mellém Tom és megpuszilta az arcom.

- Azért légyszi ha mégis sor kerül egy ilyen eseményre akkor szóljatok! - mosolyodott el most már Georg is.

- Te leszel az első... - mondta Tom.

- Hééé - ellenkezett Bill azonnal. Ezen elnevettem magam.

- Akkor majd egyszerre közöljük... - nevettem még mindig.

- Helyes... - mondták egyszerre. Tom is elmosolyodott majd a derekam köré fonta a kezét.

- Azért én is szeretnék tudni róla... - nevetett David akit eddig nem láttam.

- Ez természetes... - mosolygott Tom. - De egyenlőre még semmit sem kell bejelenteni...

- Hát nem... - döntöttem a fejem a vállára.

- Engem azért ugye meghívtok?? - jelent meg Maire a buszban. Ekkor vettem csak észre, hogy megálltunk valahol és felvettük a lányt.

- Természetesen! - mosolygott Tom. Felpattant mellőlem és szorosan magához ölelte Mariet. Megint eluralkodott rajtam a féltékenység és arra gondoltam, hogy ahhoz a meghíváshoz nekem is lesz egy - két szavam.

- Jaj annyira hiányoztál te lány... - mondta Tom én meg éreztem, hogy nagyon dühös leszek. Nem értettem saját magam hiszen Tom szeretett... De akkor is... Maire iszonyat jó csaj volt és az a típus aki pillanatok alatt az ujja köré csavarja a férfiakat.

- Meddig maradsz velünk? - lépet oda Bill és ő is megölelte a lányt. Most még ez sem nyugtatott le.

- Hát... Remélem végig... - nézett könyörgő szemekkel az apjára.

- A munkádon múlik, kicsim... - mosolygott David.

- Akkor maradok... - mosolyodott el Maire majd rám nézett. Legszívesebben megfojtottam a volna de ő csak mosolygott.

- Éljen! - mondta Bill és felkapta a lányt. Elegem volt... Felálltam és átmentem a busz eldugott részére, ahol kicsit pihenhettem. Baromira nem voltam álmos de így volt egy kifogásom, hogy miért mentem el.

Előhalásztam a telefonom és beraktam a fülesem. Eldőltem a kanapén és vártam, hogy Bill hangja és Tom játéka elálmosítson, hogy addig se kelljen azt bámulnom ahogy Marie flörtöl a barátommal.

Kicsit elegem volt... Először az az ember aki majdnem megerőszakolt, aztán az, hogy Dalma hazudott nekem és most még Marie is idejön és le akarja nyúlni akit az életemnél is jobban szeretek.

Nem tudom, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy eljöttem de már kb a tizedik számnál tarthattam mikor éreztem, hogy megsüllyed a kanapé és, hogy valaki betakar. Megsimogatta az arcom és rögtön tudtam, hogy Tom az. Kicsit örültem, hogy legalább nem kötötte le annyira Marie, hogy ne vegye észre, hogy eltűntem...

Felé fordultam és kinyitottam a szemem. Meglepődtem, hogy nem Tom volt az. Kihúztam a fülest és nagyon meglepetten meredtem Georgra.

- Azt hittem alszol... - nézett rám nagy szemekkel.

- Csak egy kicsit egyedül akartam lenni... - sóhajtottam.

- Akkor elmegyek... -akart felállni de elkaptam a karját és visszahúztam magam mellé.

- Ne... Beszélgessünk... - mondtam mikor nemértően nézett rám.

- Rendben... Miről szeretnél beszélgetni? - kérdezte mosolyogva.

- Bármiről, csak tereld el a figyelmemet! - mondtam.

- Miről kéne elterelni a figyelmedet? - kérdezte csodálkozva. Kikapcsoltam a zenét, felültem és magamhoz húztam a térdem.

- Hát Marieről... - sóhajtottam.

- Értem... - hajtotta le a fejét. - De ne aggódj! Tom szeret!

- Tudom, de nézd meg! - mutattam rájuk mert így pont láttuk őket.

- Azt hiszem értelek... - sóhajtott mikor ránéztünk. Maire nem csak Tomra hanem Billre is eléggé ráakaszkodott.

- Elég idegesítő... És még csak észre sem veszik ahogy az ujjai köré csavarja őket... - mondtam elkeseredetten és újra Georgra néztem.

- Beszéld meg vele... - tanácsolta miközben ő is felhúzta a lábát törökülésbe.

- Neeeem... - ellenkeztem. - Azt sem vette észre, hogy eltűntem... Jelen pillanatban tuti azt mondaná, hogy túlreagálom és csak barátok... És az ő részéről mindenképpen... de Marie...

- Igaz... Majd beszélek vele én... - mosolygott kedvesen.

- Megtennéd?- néztem rá könyörgő szemekkel.

- Természetesen! - mondta én meg boldogan a nyakába ugrottam. - Ez aztán a hála... - ölelte át a hátam.

- Hát ezért mindenképpen... - mosolyogtam miközben elengedtük egymást.

- Na jó én ezt nem bírom tovább... - jelent meg mellettünk Gustav.

- Mit is? - kérdeztem de rájöttem mikor Maire hangos kacagásától zengett az egész busz.

- Ő... ezt... - mosolygott és leült.

- Hát... sokáig bírtad... - mondta Georg.

- Ti is azért jöttetek el? - csodálkozott.

- Szerinted? - mosolyodtam el.

- Hát... Nem tom, hogy Tomék miért nem veszik észre... Na mindegy... - mondta. - Mi jót csináltatok?

- Hát csak dumáltunk...

- Értem... Ki kéne találni valamit, hogy ma mit csináljunk... - dőlt hátra sóhajtozva Georg.

- Mondjuk koncertre menni? - néztem rá.

- Nem ma lesz... - mondta Gustav.

- Hogy - hogy? Nem úgy volt, hogy...

- Mindig egy nappal előbb megyünk, hogy ezért legyen értelme szobát kivenni meg kicsit szusszanni... Így nem kell rohanni meg semmi... - magyarázta Georg.

- Ja, így már világos... - mosolyodtam el. - De nem lenne jó pihenéssel tölteni ezt az időt?

- NEM! - jött az egyhangú tiltakozás amin elnevettem magam.

- Hát jó... Ki közli a hármassal? - biccentettem feléjük. Igyekeztem leplezni, hogy mennyire zavar Tom viselkedése és szerintem sikerült is... Reméltem, hogy azért a buliban velem is fog foglalkozni nem csak Marievel.

- Majd én... - mondta Georg miközben a busz lassítani kezdett majd megállt. Kinéztem az ablakon és megláttam egy büfét meg WC -t

- Oké skacok! Egy kis pihi! - mondta David miközben kinyílt az ajtó. Boldogan pattantam fel és én voltam az első aki kiszállt. Azonnal nyújtózkodtam egyet és alig vártam, hogy Tom is leszálljon és én hozzábújjak. Mikor megláttam, hogy mászik le a lépcsőn a mosolyom még szélesebb lett.

- Tom... - szólítottam meg de hiába.

A mosolyom lehervadt mert rám sem nézve elment mellettem és ment Maire után.  Hangosan nevetgéltek és Bill is ment utánuk... Valahogy nem lepett meg mikor Dalma utánuk ment.

- Lehet neked is a közelében kéne lenned... - tanácsolta Georg.

- Nem hiszem... Fel sem tűnt neki, hogy itt állok... - mondtam és ezúttal nem tudtam titkolni, hogy ez mennyire bánt mert elcsuklott a hangom.

- Na! Lara... nyugi... - kezdte dörzsölgetni a karom, hogy megnyugodjak.

- De mégis miért van az, hogy amíg ő nem volt itt addig én voltam a legfontosabb? Oké... felőlem legyen vele mert ezer éve nem látta... De az kicsit szarul esik, hogy levegőnek néz... Legalább mondja, hogy egy kicsit szeretne vele lenni... megértem...

- Igazad van... De ne sírj... - ölelt meg és simogatni kezdte a gátam. Kicsit meg is nyugodtam. Geoggal mindent meg lehetett beszélni...

- Mi a baj? - hallottam meg Gustav hangját. Én csak Tomékra néztem és ő egyből értette.

Igazából az fájt a legjobban, hogy Tom pontosan tudta, hogy mekkora szükségem van rá most... Az az ember majdnem megerőszakolt... Jobban vagyok de közel sem vagyok túl rajta... De ha így itt hagy, mit sem törődve azzal, hogy élek-e vagy halok akkor nem is leszek túl rajta...

- Szerintem beszéld majd meg vele... De gyere együnk valami finomat! - húzott Georg a büfé felé. Bementünk és kért nekem valami gyors kaját... De mennyit...

- Ugye ez a tied is... - hüledeztem.

- Persze... - kuncogott.

- Helyes! - ültem le. Elkezdtünk enni és pillanatok alatt jobb kedvre derített a poénjaival meg a történetekkel. Nagyon jó volt mert elterelte a gondolataimat.

- Hú de jól néz ki... - esett be mellém Tom meg Bill... és persze Maria.

- Az is... - mondta kicsit flegmán Georg mire mindenki furcsán nézett rá. Én a kaját kezdtem fixírozni és igyekeztem visszafojtani a könnyeimet.

- Pont azt meséltem Mairenek, hogy apád nem nagyon fogad el engem... - mondta tök természetesen Tom mire azonnal felnéztem és a tekintetem találkozott Georgéval. Ugyanannyira meg volt döbbenve mint én.

- Ja... Hát mit ne mondjak Lara...  Ez azért elég gáz... Nem azért de mi joga megütni? Meg amúgy is... Nem értem mi a baja... - mondta és vagy öt percig szidta az apámat és nekem itt volt a vége. Georg aggódva figyelte minden arcrezdülésemet én meg csak azt vártam, hogy Tom mikor állítja meg Mariet, hogy ez már a bunkóságnak a teteje... De nem tette...

Felzokogtam és felpattantam az asztaltól és elfutottam. Egy olyan helyet kerestem ahol egy ideig nem találnak  meg és ez a büfé mögötti bokor volt...  Nagyon eldugott volt és én leültem a tövébe és csöndesen sírtam.

Nem tudom, hogy ez meddig tartott így de egy kis idő múlva beszélgetést kezdtem hallani a bokor másik oldaláról.

- Én csak azt mondom, hogy megbántotta! - hallottam meg Georg hangját.

- Azt tudom, hogy túl messzire ment... De akkor sem értem, hogy mi Lara igazi problémája... - mondta Tom. Ettől összeszorult a szívem.

- Tényleg nem? Akkor elmagyarázom... - mondta nyugodtan Georg. - Amióta itt van Marie te levegőnek nézted Larát... Észre sem vetted ha szólt hozzád csak fecsegtetek tovább... És azt sem vetted észre, hogy Marie feltűnően flörtöl veled! De mindenki látja csak te és Bill nem... Pontosan tudod, hogy Larának mekkora szüksége van rád! - mondta. Szinte éreztem, hogy Tom teste megfeszül...

- Istenem... Nem akartam... - Hallottam meg Tom szomorú hangját. Elő akartam jönni de valami a földön tartott. Talán az, hogy tovább akartam hallgatni. - Megbántottam igaz?

- Igen, eléggé... - mondta Georg.

- Meg kell találni... Nem akartam... - mondta Tom nekem meg halvány mosoly csillant meg az arcomon.

- Itt vagyok... - mondtam halkan de tudtam, hogy hallják. Georg elment Tom pedig mellettem állt majd leült mellém. A szemében láttam a megbánást és a szomorúságot... De nem mondtam semmit, azt akartam, hogy bocsánatot kérjen.

74. Rész : Ajándék?

Nagyon szépen köszönöm az összes komit!!! Nagyon nagyon boldog vagyok! Nem gondoltam vlna, hogy valaki a 70es részeknél kapcsolódik be de nagyon boldog vagyok!!!!

KÖSZÖNÖM :)!

Leültem egy ottani kanapéra ( ahol David beszélt velem ) majd meggörnyedve dőltem a felhúzott térdeimre. Fájt, hogy Dalma ezt tette de az is fájt, hogy nem bírtam megbocsátani... Elvégre Tomnak is megbocsátottam... De Tom... Ő képes volt elém állni és elmondani... Pedig simán tarthatta volna a száját és nem derül ki soha...

De Dalma... Nem ő csöndben tűrte, hogy szenvedjek és elhitette velem, hogy a legjobb barátnők vagyunk. Simán a szemembe mert nézni és simán hazudott Billnek... Billnek akinek talán még nálam is érzékenyebb lelke van...

- Biztos minden rendben? - ült le mellém Tom és megfogta a kezem.

- Nem... - sóhajtottam és felnéztem rá. Nem akartam a problémáimmal traktálni de megígértem neki, hogy mindent elmondok neki... Szóval ez be akartam tartani.

- Elmondod? - kérdezte összehúzott szemöldökkel.

- Csalódtam Dalmában... Azt hittem a barátom erre simán a szemembe hazudott... Neked legalább volt elég merszed elém állni mikor megcsaltál... De neki nem... A képembe hazudott és megbántotta Billt is... - mondtam miközben közelebb csúsztam Tomhoz, hogy a karjai közé bújhassak.

- Részeg volt... - mondta Tom.

- De másnap nem volt az... - válaszoltam. - Te is elmondtad!

- Igaz... - sóhajtott. - De nem szeretném ha haragudnál rá...

- Nem haragszom... Csak szomorú vagyok... - bújtam a mellkasába. Felsóhajtott és simogatni kezdte a derekam.

- Azt pedig végképp nem szeretném...

- Na mizu skacok? - jött oda Gustav.

- Semmi... - mosolyogtam rá. - Veled? Olyan csöndben voltál egész végig...

- Hát ennyi szerelmes között igen nehéz szóhoz jutni... - mosolyodott el.

- Na megszólalt... - forgatta mosolyogva a szemét Tom. Én is kuncogtam.

- Talán neked is be kéne szerezni valakit... - mondtam.

- Talán... - mosolygott. - Nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy rendesen lealázzalak NFS- ben? - vonogatta a szemöldökét amin elmosolyodtam.

- Vagy én téged! - álltam fel Tommal együtt. Visszamentünk és egyenesen bevetettem magam a TV  elé.

És hát mit kéne mondanom... Úgy lealáztam Gustavot, hogy szerintem szegénynek egy életre elment a kedve a játéktól. Tom persze büszke volt rám és folyton az orra alá dörgölte.

- Még egy menet? - kérdeztem mosolyogva.

- Felejtsd el! - tiltakozott felemelt kézzel Gustav. Ezen elnevettem magam.

- Majd velem... - mosolyodott el Tom. Ennek nagyon örültem.

- Király... - mondtam és elkezdtük válogatni az autókat. - Nyuszi, biztos vagy te az audiban? - néztem rá.

- Ne hidd, hogy a BMW- del sokra mész ez ellen... - mosolygott rám majd megpuszilt.

- Reménykedj csak... - mosolyogtam és visszafordultam a játékhoz.

- Legyen csak szülinapod... Akkor aztán megtudod, hogy milyen egy Audit vezetni... - mondta én meg annyira megdöbbentem, hogy a kocsimat egyenesen egy falnak vezettem, amiatt felborult és meghaltam.

- Mi van? - meredtem rá. Az arcán önelégült vigyor ült majd közelebb csúszott és a karjába húzott.

- Jobban szeretnél BMW - t? - kérdezte és megpuszilt. - Nekem rendben...

- Tom... - nyögtem. - Ugye ez nem azt jelenti, hogy...

- Kocsit kapsz a tizenhetedik szülinapodra... De igen... - mondta halál nyugodtan. Én tátott szájjal, kétségbeesve meredtem rá.

- Ne... - mondtam gyorsan.

- Miért? Azt veszek neked amit csak kérsz...

- De én nem kérek ilyen ajándékokat! - nekem bőven elég egy... egy... hajpánt... - mondtam ami először eszembe jutott és olcsó volt.

- Ne legyél ennyire pesszimista... Ha van sok pénzem miért ne költsem arra amire szeretném? Ha megtehetem, hogy vegyek neked egy kocsit akkor miért ne tenném? - vonta fel a szemöldökét.

- Mert nem várom el! Nem is tudnám vezetni... nincs is jogsim! - mondtam. Tény, hogy mindig is egy BMW - ről álmodtam de nem fogom  kihasználni Tomot.

- Akkor előbb a jogsiadat tesszük le! - mondta boldogan.

- Te őrült vagy! - mosolyodtam el a lelkesedésén.

- Az lehet... Szóval akkor megvehetem? - kérdezte és boci szemekkel meredt rám.

- Nem... - mondtam nevetve. - Nem fogom hagyni, hogy rám költs! - mondtam és a gyűrűmre néztem.

- Pedig mi mást kezdhetnék a pénzemmel? - kérdezte.

- Nem fog békén hagyni! - szólt oda Bill mosolyogva.

- Tudom! - mosolyogtam vissza majd újra Tomra néztem. A kezem közé vettem az arcát és megpusziltam. - Majd én veszek magamnak kocsit ha lesz fizetésem a ruhatervezésből! - mondtam mire megforgatta a szemeit.

- Utálom mikor ilyen makacs vagy... - mondta de azért megpuszilt.

- Tudom... - kuncogtam. - Szóval? Előröl? - kérdeztem és újra a játék felé nyúltunk.

- Szegény BMW - t összetöröm... - kuncogott és indult a menet. Nem volt könnyű legyőzni és folyton belém jött hátúról, de sikerült. Igaz, hogy csak egy hajszálon múlt de sikerült.

- Na ki a szegény? - kérdeztem mosolyogva.

- Én... Ezért, most ki kell engesztelned... - kezdte. -, mondjuk azzal, hogy hagyod, hogy olyan ajándékot vegyek neked a szülinapodra amilyet szeretnél!

- Kinek van szülinapja? - jött be David.

- Larának lesz augusztus 7.-én, és nem engedni, hogy vegyek neki egy kocsit...

- Még szép, hogy nem engedem... Mégis mit hittél, majd hagyom, hogy ennyi pénzt költs rám... - mondtam.

- Áh, szóval innen fúj a szél...

- Miért honnan fújna? Nem foglak leakasztani ennyi pénzel! - mondtam komolyan. A többiek csak halkan kuncogtak a háttérben de nem törődtem vele.

- De ha én akarom akkor nem te akasztasz le... - mosolyodott el mikor megtalálta a gyenge pontot a kifogásomon.

- Nem baj... Beérem egy sokkal de sokkal kisebb ajándékkal is! - mondtam és duzzogva keresztbe fontam a karom.

- Hát jó... Akkor kapsz egy több karátos ékszert ami drágább mint a kocsi... - mosolygott nekem meg kiült a rémület az arcomra. Mikor meglátta elnevette magát ahogy mindenki más is. - Nyugi... Csak vicc... Ha téged az tesz boldoggá, hogy valami ócskát kapsz akkor azt kapsz... - simogatta meg az arcom és elmosolyodtam.

- Ha tőled van máris nem ócska! - mondtam és megcsókoltam.

******************************************************************

Van megint egy két új blogom! Szóval ha érdekel titeket nézzetek be :)

AFC ( Az Amandás folytatása )--------> http://afcszerelem.blogspot.com/

AFC ( Lisa szerencséje, vagy mégsem? ) --------> http://lisameetafc.blogzona.hu/

TH ( Tom és Em zavaros szerelme)---------> http://emiliandtomlove.blogzona.hu/

73. Rész : Indulás New York- ba

Jaj, köszönöm a komikat! Örülök, hogy tetszik! És annak is, hogy vannak újak akik most kezdik olvasni...

Oké...Mindig ezt írom XD Megpróbálok valami jobbat kitalálni XD

Szóval KÖSZÖNÖM!!

Új blogok :http://emiliandtomlove.blogzona.hu/

http://lisameetafc.blogzona.hu/

Ezek után Tom nem szólt semmit csak megkért, hogy soha ne menjek el és ígéretet tett, hogy soha nem hagyja, hogy bármi is az utunkba álljon. Felesleges volt mert teljesen biztos voltam abban, hogy így van, ahogy abban is, hogy mi ketten mindennél jobban szerettük egymást. Így hát lefeküdtünk aludni és egymás karjaiban aludtunk el.

Reggel kopogásra ébredtem. Nem volt kedvem kikelni, ahogy Tomnak sem, így azt tettettük olyan mélyen alszunk, hogy nem halljuk. Sajnos nem jött be mert a következő pillanatban nem volt rajtunk takaró.

- Bassza meg! - kiabált Tom az öccsére. Én hálát adtam, hogy volt rajtam pizsama...

- Bocs... De David azt mondta, hogy azonnal keltselek fel titeket mert indulunk New Yorkba! Kb három óra múlva! - mondta Bill majd kiment.

- Francba... - dörzsölte a szemét Tom majd visszadőlt az ágyba és becsukta a szemét. Elmosolyodtam. Marha aranyos volt, mikor aludt, de muszáj volt felkeltenem.

- Kicsim... Ébredj! David ki fog nyírni! - simogattam kidolgozott mellkasát és hasizmát.

- Neem! Túl szépet álmodtam... - mondta és nem nyitotta ki a szemét.

- Nekem is elmondod? - kérdeztem és a kezem a köldöke alatt kezdte simogatni. Na ná, hogy erre kinyílt a szeme.

- Csak ha ezt folytatod... - mondta vágytól égő szemekkel amin kicsit megütköztem. Még nem voltam kész rá...

- Majd máskor... - dőltem hátra így mellette feküdtem. Azonnal tudta, hogy mi van és nem kérdezett rá. Csak mesélni kezdte az álmát.

- Nekem ez elég ciki! - mondta. - Szóval... Te meg én... Szóval... Külön házunk volt meg minden... Szép élet... gyerekek... - mondta én meg totál elpirultam és elkapott a pánik. Tom pontosan tudta, hogy tőlem sosem lesz gyereke...

- Gyerek? -nyeltem nagyot.

- Aha.. Tudom... Tudom, hogy csak két hónapja meg minden... De azért jó lenne ha egyszer lenne... - nézett a szemembe. Annyira kedves volt... Annyira édes... Tom és a jövőtervezés... Ki gondolta volna mikor összejöttem vele? De végül is... Sok kicsi Tom... Milyen édesek lennének.

- Az biztos... - mosolyogtam rá. - Belőled nem elég egy...

- Hát nem! - szólalt meg az ego majd komolyan folytatta. - De én most per pill sok kicsi Larát képzeltem el...

- Oh... - ez volt a maximum amit ki tudtam nyögni... Elmosolyodott és megpuszilta a homlokom. Én még mindig kicsit sokkos állapotban voltam de végül is mosolyogtam.

- Szóval akkor itt ragadunk vagy tesszük amit David mondott és összepakolunk, hogy mehessünk New Yorkba?- kérdezte mosolyogva.

- Szívesen itt ragadnék... Viszont neked dolgoznod kell... - mosolyogtam és megpusziltam az orrát. Kikecmeregtem az ágyból és a bőröndből kivett ruhákat kezdtem pakolni.

- Én is itt ragadnék... -  mosolygott és ő is jött pakolni. Beraktam a tegnapi ruhámat meg egy miniszoknyát amiben... nos... nem akarok emlékezni, hogy mikor volt rajtam.

Kint hagytam egy farmar rövid gatyát meg egy toppot egy dorkóval. Mikor teljesen bepakoltunk felöltöztünk... Sajnos Tom is... Pedig még egy ideig gyönyörködtem volna benne...

- Mit nézel? - kérdezte mikor látta, hogy a felsőtestét bámulom még akkor is mikor volt rajta póló.

- Semmi... - pirultam el és elkaptam a fejem.

- Aha... Szóval? - ölelte át a derekam. - Nem jó ez a póló vagy mi?

- De... nagyon jó! - mosolyogtam rá és átkaroltam a nyakát. - Csak kár, hogy rajtad van...

- Ha akarod leveheted... - súgta a fülembe és megcsókolta a fülem mögötti gödröcskét. A szívem tombolni kezdett és a kezem becsúszott a pólója alá...

- Elkésünk... - súgtam vissza de azért megcsókoltam a nyakát. Erre csak a keze válaszolt... Méghozzá úgy, hogy megfogta a fenekem. Izzottam a vágytól de tudtam, hogy még nem tudnám meg tenni azok után ami történt. - Nem akarom kihúzni a gyufát Davidnél... - mondtam és kibontakoztam az öleléséből.

- Igazad van... - sóhajtott majd elmosolyodott. - Azért kaphatok valamit? - kérdezte és hatalmas perverz vigyor terült el az arcán. Kuncognom kellet, úgy sóvárgott.

- Bármit... - mondtam mire visszahúzott és az ajkait a számra tapasztotta. A nyelvünk azonnal átfurakodott a másik szájába, és égni kezdtem. A karom a nyaka köré fonódott és rámásztam. A következő pillanatban már az ágyon feküdtünk. Tomot nem nagyon zavarta, hogy alulra került, csókolt tovább és a kezei is belendültek. Ennyi volt... Nem bírtam elhúzódni...

Tomot sem nagyon izgatta, hogy lekéssük a találkozót, olyan szenvedéllyel csókolt mint még soha... Mint ha meg akarna győzni valamiről...

- Hányadika van? - húzódott el hirtelen amitől összezavarodtam...

- Ő... Asszem... Nem tom...Talán Júli 28... - mondtam

- Tudod mi lesz két nap múlva? - kérdezte mosolyogva.

- Ő... Két hónaposak leszünk? - kérdeztem mosolyogva.

- Aha... Két csodálatos hónap... - csókolt meg ismét de ez most rövid volt mert Gustav benyitott.

- Remélem azért már bepakoltatok... - nevetett.

- Be... - szálltam le Tomról.

- De azért kopoghatnál! - ült fel Tom.

- Oké, bocs... De így viccesebb volt... - nevetett Gustav majd kiment, de nyitva hagyta az ajtónkat. A többiek már a lakosztály közös részében vártak. Mi is felálltunk és kihordtuk a csomagjainkat. Szerencsére a hordárok segítettek lecipelni meg a biztonságiak pakolták be a turnébuszba. hamar be is pattantunk, David ismertette a programot, meg, hogy milyen koncertek lesznek és nyomatékosította, hogy nem szeretné ha valami balhé lenne. Ilyenkor persze Dalmára nézett, aki szégyenlősen és szomorúan hajtotta le a fejét.

Azért kicsit megnyugodtam mikor Bill megölelte és megpuszilta az arcát. Simogatta a kezét és cseppet sem látszott rajta, hogy haragudna Dalmára... Mondjuk nem voltak együtt...

Én viszont jelen pillanatban utáltam Dalmát... Azt hittem a barátnőm, akkor is azt hittem és azt hittem bízhatok benne... Erre nem ő az aki lefekszik Tommal?

- Valami baj van? - kérdezte Tom kedvesen. Ránéztem majd ismét Dalmára.

- Nincs! - mondtam, megpusziltam majd átmentem a busz egy másik részébe mert nem bírtam nézni Dalmát. Örültem, hogy kibékültek, mert nem akartam neki bosszúból rosszat, de nagyon csalódtam benne...

72. Rész : " Neki volt szüksége támaszra..."

Még egyszer köszönöm a díjakat és az összes komit ami az előző bejegyzéshez írtatok! Nagyon boldog vagyok attól, hogy szeretitek a dolgokat és, hogy sikerült kicsit megkavarnom a dolgokat XD

Be kell valljam tényleg direkt csináltam, mert ha nem jön még egy lány elég egyértelmű lett volna, hogy Tom kivel csalta meg arát :)

De de aggódjatok mert Marie-nek is lesz még szerepe... FONTOS szerepe :)

új blog : http://emiliandtomlove.blogzona.hu/

- Hogy mi? - kérdeztük egyszerre Billel.

- Saj... sajnálom... - makogta Tom. Egy pillanatra nem jutottam szóhoz. A megcsaláson rég túl voltam, rég megbocsátottam és tudtam, hogy soha többet nem tenne ilyet... De kicsit rosszul esett, hogy Dalmával tette és egyik sem mondta meg.

- Tom... - mondta kétségbeesetten Bill és Dalmára nézett.

- Sajnálom Bill... - mondta bár még mindig nem lehetett érteni annyira be volt állva. - ...nem bírtam elmondani.

- Na jó... Most hazamegyünk és megbeszéljük ha kijózanodtál... - mondta Bill és a karjaiba vette Dalmát.

- Bill én... - kezdte Tom mert ős is látta, hogy Bill teljesen maga alatt van.

- Fogd be Tom... Rád nem haragszom... Még nem voltam vele... - mondta higgadtan de mindannyian kihallottuk a hangjából a fájdalmat. Én nem értettem miért, hiszen tényleg nem volt vele...

- Tom? - néztem rá kérdőn.

- Sajnálom Lara! - mondta azonnal. - Nem tudtam, hogyan közölhetném... És nem akartam felszínre hozni a múltat, akkor meg úgy gondoltam mindegy, hogy kivel tettem... - mondta

- Tényleg az... - mondtam lehajtott fejjel. Nem akadtam ki... Nem volt miért, vagyis inkább nem volt ok. Épp elég volt az, hogy megcsalt de azt már rég megbeszéltük. Most együtt voltunk, nem fordult elé még egyszer, nem is fog... És ami a legfontosabb, hogy szeret és bármit megtenne értem... És ebben bíztam... hogy mindig így lesz.

- Nem haragszol? - kérdezte miközben a hátsó ajtón osontunk ki ahol GUstav és Georg is várt... Daviddel...

- Nem... Tom... - álltam meg és ő is megállt. A többiek mentek a kocsihoz és türelmesen vártak amíg megbeszéltük. - Már rég megbocsátottam azért amit tettél... - a mellkasára fektettem a kezem és mélyen a szemébe néztem. - Soha többet nem fogsz ilyet tenni...

- Hát nem... - mondta és szinte éreztem a megkönnyebbülést a testén ami eddig feszengett. - Hálát adok azért, hogy ilyen barátnőm van mint te... - mondta és a mellére vont.

- Ezt a szállodában is meg tudjátok beszélni! - mondta idegesen David. Mi beszálltunk a kocsiba ahol azonnal Billre Néztem. Teljesen le volt törve, pont úgy mikor engem szeretett. Iszonyatos látvány volt és meg akartam vigasztalni. Dalma a vállára fektette a fejét és már aludt is. Áradt belőle az alkohol szag és az egész kocsit átjárta.

- Bill? - kezdte Tom.

- Azt nem értem miért nem mondta... - vágott közbe és fájdalmasan sóhajtott majd Dalma arcára nézett.

- Szerintem nem sokra emlékezett... - mondta Tom. A keze persze szorosan átölelt ami nagyon jó érzés volt. tudtam, hogy csak az enyém és senki másé.

- Arra azért csak csak, hogy már lefeküdt valakivel... - mondta. Szóval innen fúj a szél... Dalma azt mondta Billnek ő az első... Hát ez biztos szarul esett neki, főleg, hogy Tommal volt.

- Lehet úgy érezte, hogy megbánta... Ami valószínű... - mondta Tom és éreztem, hogy utálja magát amiért képes volt ezt megtenni velem és Dalmával... Dalma nem ezt érdemelte... Más felől... - az én szemszögemből - ...megérdemelte, hiszen berúgott és engem nem vett figyelembe mikor lefeküdt Tommal.

- Tulajdonképpen miért engedted neki? - kérdezte Bill. - Vagy miért másztál rá, hogy volt?

- Mindketten nagyon be voltunk állva... De tényleg... Alig emlékszem valamire ami ugye ritka... Szóval berúgtunk táncoltunk aztán reggel ott volt mellettem... - mondta Tom. Le kellett hunyni a szemem, hogy ne képzeljem el a látványt és ne jusson eszembe az az érzés ami akkor tombolt bennem mikor közölte. Igyekeztem a megbocsátásra koncentrálni.

- Értem... - mondta Bill és újra Dalmára nézett. Megsimogatta az arcát majd megcsókolta a homlokát. Tudtuk, hogy meg fog bocsátani, egyszerűen csak rosszul esett neki...

- Mi a fenéről beszéltek? - szólalt meg Gustav. Eddig teljesen megfeledkeztem arról, hogy ők is itt vannak.

- Tom te lefeküdtél Dalmával? - kérdezte Georg.

- Igen... Talán két hónapja... - mondta és láttam, hogy nagyon szégyelli.

- Azta... - mondta Gustav, de ez az azta nem arról árulkodott, hogy le lenne nyűgözve. Ez után mindenki csendben volt. David fején látszott, hogy ki van akadva Dalmára amiért nem tudott viselkedni ami mondjuk érthető... Nem kellett volna ennyit innia... Nem ez volt a megfelelő hely rá. Mikor megérkeztünk mindenki felment a lakosztályunkba és elfoglaltuk a szobánkat. Csöndben elkezdtem vetkőzni míg Tom csak az ágyon ült és nézett ki a fejéből. Le volt törve... Furdalta a lelkiismeret, amit meg tudtam érteni... de nem akartam, hogy ezt érezze.

- Tom... -ültem mellé az ágyon és átöleltem. Azonnal  megölelt és simogatni kezdte a hátam. - ... nem haragszom ahogy Bill sem... Dalma pedig... Az ő döntése volt... Te nem tehetsz róla... Amúgy meg nem hiszem, hogy különösebben zavarja... - mondtam és én is simogatni kezdtem a hátát. Most neki volt szüksége támaszra, nem nekem. És én készséggel álltam a rendelkezésére bármiben.

- De nekem kellett volna azt mondanom, hogy nem! Nekem kellett volna józanul gondolkodnom, és nekem volt barátnőm akit nem kellett volna megcsalnom!- mondta én meg megint lehunytam a szemem. Nem Dalma bántotta... Az bántotta amit velem tett.

- Jaj Tom... - kezdtem és eltoltam, hogy lássa az arcom. - Emlékszel, hogy mit mondtam mikor megbocsátottam?... Azt, hogy ne emlegesd mert el akarom felejteni... hogy csak a jövőre akarok koncentrálni... Szóval még mindig tedd ezt. Rengeteg mindent átéltünk mi ketten... Mindketten szenvedtünk de most itt vagyunk... Boldog vagyok és ez csak azért van mert tudom, hogy szeretsz és te is boldog vagy attól, hogy itt vagyok. Szeretném ha ezt nem rontanád el... - mondtam végig a szemébe nézve. Megsimogatta az arcom és a homlokát az enyémnek támasztotta.

- Nem tudom mit kezdenék ha te nem lennél itt... - suttogta és a keze a nyakamon pihent.

- Emiatt ne aggódj... - mosolyogtam. - Mindig itt leszek!

- Ahogy én is... - mondta és megsimogatta a ezt a kezem amelyiken a gyűrűm volt.

Köszönöm <3

Hát... Ez akét nap eddigi életem legszebb napja... Hogy miért? Mert két nap alatt négyszer kaptam meg ezt a díjat a blogjaimra.... És ez... ez... egyszerűen nem jutok szóhoz... De komolyan... nem tudok már mit mondani csak annyit hogy KÖSZÖNÖM! köszönöm, hogy vagytok, olvastok és kommenteltek, hogy várjátok, hogy írjak és, hogy szeretitek amit írok... Én úgy gondolom, hogy megvan az író- olvasó kapcsolat aminek nagyon örülök!!! És ha gondolkátok és aki kéri annak megadom az e- mailom, hogy esetleg barátokra is leljek. Na? Mit szóltok?

A díjat blair18 (http://blairestom.blogzona.hu/ ) -től kaprtam! NAGYON- NAGYON KÖSZÖNÖM!!!!

Díjhoz tartozó szabályok:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni.
3. Be kell linkelni aki(k)től kaptam.
4. Tovább kel adnom hét embernek!
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.

Sajnos... Nem tudok megnevezni újabb emberkéeket, mert csak annyi blogot olvasok amelyikeket már egyszer díjaztam... Szóval ők maradnának az én kedvenceim :) Remélem örülnek :)

71. Rész: Afterparty 2.

Nagyon szépen köszi a komikat!!!!

Örülök, hogy tetszik!

Jaj képzeljétek! Sikerült vennem TH CD-t tök olcsón! És most nagyon boldog vagyok!!!!

És itt van egy újabb kedvenc szám a srácoktól!!!

http://www.youtube.com/watch?v=8xKfqpEitF4&feature=related (angolul, de a videót is érdemes nézni, annyira édesek benne )

http://www.youtube.com/watch?v=Wx5ouezYBbk (németül )

<3 <3

- Igen... - mosolygott és szorosan magához ölelt.

- Wow... - mondtam de alig lehetett érteni.

- Ja... Ha gondolod hajkurászhatjuk... - nézett le rám.

- Nem kell... - mosolyogtam. - Nem akarok hisztérikus rajongónak tűnni... Inkább nem találkozom vele... - vontam meg a vállam.

- Engem sem hajkurásztál mikor ide kerültél? Mármint a suliba?- mosolygott kajául.

- Na ná, hogy nem... - mondtam. - Nem is nagyon barátkoztam csak egyszer hallottam két csajt beszélgetni, hogy vajon mikor jöttök vissza mert már alig várnak...

- Mondjuk abból, hogy nem rontottál ránk mikor leültünk az asztalhoz, gondolhattam volna... - mosolygott miközben megsimogatta a derekam.

- Olyan mintha száz éve lett volna... - mondtam. - Neked nem?

- De! Mintha mindig is ismertelek volna... - mosolygott.

- Végtére is elraboltam a szíved... - karoltam át a nyakát.

- Remélem örökre...- mondta ezt már alig halhatóan és a tekintete a számra siklott.

- Abban teljesen biztos lehetsz! - mondtam szinte már az ajkai közé. Lehunytam a szemem és élveztem ahogy Tom ajkai kényeztetni kezdik az enyémet. Lágyan és óvatosan csókolt. Éreztem, hogy még mindig fél, hogy megint kiborulok... De szerencsére a csókkal nem volt semmi baj...
Sőt... A boldogság az egész testemet átjárta a gondolattól, hogy Tom a karjaiban tart és ahogy a nyelve gyengéden átfurakszik a számba... Pc-je hűvös volt mint mindig, de ez is jólesett.
A kezemmel közelebb húztam az arcát és megkerestem a nyelvét a számban. Az az érzés ami akkor éreztem mikor megtaláltam, leírhatatlan volt... A szívem tombolt és egyre csak közelebb akartam kerülni hozzá... Nem érdekelt, hogy hol vagyunk, vagy, hogy bizonyára egy csomó híresség és fotós vizslat minket... Csak élvezni akartam a pillanatot...

***Tom***

Ezúttal még azt is leszartam, hogy David világosan megmondta, hogy ne keltsünk feltűnést. Csak vele akartam lenni. Megvédeni és elhitetni magammal, hogy meg tudom óvni azt amibe belerángattam.

- Szeretlek! - suttogtam és a homlokának támasztottam az enyémet.

- Én is szeretlek! - mondta. Kinyitottam a szemem. Az övéi csillogtak a boldogságtól és édesen mosolygott majd a következő pillanatban újra megcsókolt. Nem bírtam eltolni pedig azt kellett volna, hogy ne legyünk benne az újságokban...

De mindegy is... Nagyon jól esett, hogy közel húzott és, hogy tudtam, hogy szeret. Így hát még jobban magamhoz húztam. Kicsit azért féltem... Nem akartam, hogy itt boruljon ki...

- David ideges lesz ha ezt meglátja... - motyogtam mosolyogva. Ő is elmosolyodott és  elengedte a nyakam.

- Akkor majd otthon... - mondta.

- Az biztos... - mondtam. Kicsit elkalandoztam. Nagyon kívántam őt és reméltem, hogy hamar túl lesz ezen az egészen... Nem csak azért, hogy megint lefeküdjünk ( bár azért is ) , hanem mert szerettem volna ha nem szenved...

** ** **

A buli többi része nem volt olyan jó... Mármint... Az a rész nagyon is jó volt mikor Larával táncoltunk meg mikor együtt voltunk. Csak unatkoztam... Most valahogy nem voltam ráhangolódva a bulizásra.

- Bill, hol van Dalma ? - kérdeztem mikor már egy negyed órája nem láttam.

- Elmentek Larával a mosdóba... - mondta nyugodtan. Én nagyot nyeltem és azonnal a WC-t kezdtem keresni.

- Nyugi Tom! Itt nincsenek olyan fazonok! - tette a kezét a vállamra Gustav.

- Oké... - sóhajtottam. De még mindig feszült voltam és csak akkor tudtam megnyugodni mikor megláttam Lara közeledő alakját. De nagyon ideges volt.

- Azt hiszem baj van... - mondtam és ránéztem a srácokra.

- Van egy kis gond... - mondta szomorúan Lara.

- Dalma hol van?- kérdezte Bill.

- Nem tud lemászni a klotyóról... Kicsit sokat ivott...

- Mi? - csodálkoztam el. Aztán rájöttem, hogy nekem ebből még bajom lehet...

- Fel kéne hívni Davidet, hogy úgy juttassuk ki innen, hogy senki se vegye észre!

- Oké... Én hívom!- mondta azonnal Georg és már nyúlt is a telefonja után.

- Mi segítünk Tommal! - állt fel Bill

- Gyertek!- mondta Lara. Köré fontam a karom és hárman indultunk a WC felé. Nem nagyon tudtam koncentrálni. Egyre csak azon reménykedtem, hogy Dalma ne mondjon semmit... Nem akartam, hogy kiderüljön... Az Larának nagyon rossz lenne ha kiderülne, hogy kivel csaltam meg... Hát még Billnek... hiszen ő úgy tudja, hogy Dalma csak vele feküdt le... Mondjuk nem csodálkozom, hogy Dalma ezt mondta neki amikor először voltak együtt, hiszen mikor megcsaltam Larát vele, annyira be volt állva, hogy szerintem azt sem tudja, hogy ki volt... Lehet, hogy rám sem emlékszik...

Azóta kerültem ezt a témát, hiszen örültem, hogy Lara megbocsátotta a hülyeségemet amit soha többet nem tennék... De ideje lenne tisztázni... Bár... Lehet, hogy Dalma nagyon kiakadna, ha rájönne, hogy nem a szerelmével vesztette el... hanem velem... Te jó ég... Még csak most jöttem rá, hogy mit is tettem... A legjobb ha befogom a szám, és nem szólok... Bár én is  annyira be voltam nyomva, hogy alig bírtam visszaemlékezni a dolgokra... Az egészre csak azért jöttem rá mert reggel mellettem feküdt Dalma.

- Dalma!- mondta Bill mikor belopóztunk a lánymosdóba.

- Menj innen! - nyavalygott.

- Dehogy megyek! Segítek!- mondta Bill és már nyúlt is a csap mellett ülő lány felé.

- Mit ittál? - kérdeztem.

- Azt amit azon az estén Tom... - nézett rám kajául. Na ez most kiborított. Most mi a francot csináljak. - Ne aggódj csak most jöttem rá...

- Mire? - értetlenkedtek Laráék.

- Semmi! - mondtam azonnal.

- Azt hiszem mindenkinek joga van tudni... - magyarázta Dalma, de nem nagyon lehetett érteni mert annyira összefolytak a szavai a piától.

- Miről beszél Tom? Milyen estéről? - nézett rám bambán Bill. Felsóhajtottam... itt már nem volt mit tenni... El kellett mondanom és várnom a halálomat...

- Dalmával csaltalak meg! - néztem Larára.

****************************************************************************************

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/

http://afcszerelem.blogspot.com/

http://twilightsagamashogy.blogspot.com/

70. Rész: Afterparty 1.

Megjöttem :) !!!

Nagyon szépen köszönöm a komikat! Örülök, hogy találgattok meg minden. Meg, hogy ennyit írtok! nagyon hálás vagyok nektek!!!! KÖSZÖNÖM!!

Talán húsz perc kellett ahhoz, hogy teljesen megnyugodjak. Tom persze el nem engedett és akárhányszor elnézést kértem csak azt hajtogatta, hogy nem zavarja... Vagy hogy nem vár el semmit...

Ez persze nagyon jól esett de akkor is volt bennem egy kis félsz. Legutóbb mikor visszautasítottam az lett a vége, hogy megcsalt... Oké... Az már több mint két hónapja volt... Azóta sokat változott...

- Jobban vagy? - kérdezte miközben ránéztem. A tarkómat simogatta és egyre csak az arcomat vizsgálta...

- Igen... Hála neked! - mondtam és kedvesen rámosolyogtam.

- Biztos? Ha gondolod vissza mehetünk a szállodába...

- Nem kell...- intettem le.- Ki kell kapcsolódnom... Ha vissza megyünk csak agyalnék rajta, amit nem akarok...

- Rendben...- mondta és megint megsimogatta az arcom.

- Én tényleg...

- Elég!- szakított azonnal félbe. - Mondtam, hogy nem a te hibád és addig várok amíg kész nem vagy! Érthető, hogy nem megy... - mondta kedvesen.

- De neked ez rossz...- hajtottam le a fejem.

- Nem...Nekem az rossz, hogy szenvedsz és, hogy nem osztod meg velem... - mondta komolyan. Így már az arckifejezése is érthető lett.

- Nem akartam, hogy aggódj...- mondtam lehajtott fejjel. Ő csak felsóhajtott és az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézhessek.

- Lara, mikor fogod megérteni, hogy nekem mindent elmondhatsz? Nem kell egyedül megbirkóznod a gondjaiddal... Én azért vagyok, hogy segítsek... Egy pár vagyunk és egymás mellett állunk mindenben! - simogatta meg az arcom. A szívem megdobbant a szavaitól... Csak most sikerült rájönnöm arra, hogy mennyire megbántottam azzal, hogy egyik titkomat sem osztottam meg vele... Vagy, hogy nem beszélek a bajaimról...

- Ne haragudj...- kezdtem.- Csak... Nehéz hozzászoknom, hogy van valaki akinek mindent elmondhatok... Hogy van mellettem valaki aki megért és szeret... - mondtam komolyan. - Eddig mindent egyedül kellett megoldanom... Senkihez sem fordulhattam...

- Megértem...- mosolygott rám kedvesen. - De most már itt vagyok... és mindig is itt leszek... - mondta és megölelt. Az arcához simítottam az enyémet és beszívtam az illatát, ami nélkül már nem bírtam élni.

- Szeretlek! - suttogtam.

- Én is, szeretlek!- mondta majd megcsókolt. Finoman, gyengéden, jelezve, hogy mennyire szeret és, hogy meg akar védeni mindentől ami közénk állhat vagy bántana.

- Kimegyünk?- kérdeztem mikor ajkaink elváltak.

- Igen...- mosolyodott el és azonnal felpattant velem a fotelből.

- Várj! Hogy nézek ki?- kérdeztem és megálltam. Ő is visszafordult az ajtóból majd azzal az átható pillantással nézett végig rajtam. Éreztem, hogy elpirulok, mikor bizonyos testrészeken hosszan elidőzött.

- Fantasztikusan! Mint mindig...- mosolygott és odasétált, hogy átöleljen.

- Reméltem!- mosolyogtam és megpusziltam az orrát.

- Merném azt mondani, hogy szarul... - mosolygott még mindig.

- Nem sokági élnél...- mosolyogtam viccelődve. Úgy gondoltam ha jókedvet mutatok kifelé akkor az előbb- utóbb igaz is lesz.

- Azt gondoltam...- mondta ezt már szinte az ajkaim közé. Megint megcsókolt, de röviden. - Na gyere...- mondta és az ajtó felé kezdett húzni. Mosolyogva mentem utána. Ahogy kinyitotta az ajtót a dübörgő zene eljutott a tudatomig.

*** *** ***

Talán már három órája táncoltam önfeledten Tommal mikor a lábaim azért kiáltottak, hogy leülhessek. Nagyon fájtak és a cipő is kezdte nyomni.

- Leülünk egy kicsit?- kérdeztem közel hajolva a füléhez, hogy hallja amit mondok.

- Persze!- mosolygott é már mentünk is a Tokio Hotel számára kijelölt hely felé. Már majdnem ott voltunk mikor véletlen nekimentem valakinek.

- Ó, sajnálom...- mondtam majd felnéztem az ismeretlenre... Azt hittem, hogy ott fogok meghalni... A szívem hevesen vert, totál piros lettem... Nem hallottam a zenét semmit... Csak álltam és bámultam a férfit aki teljes életnagyságban állt velem szemben és mosolygott... Rám... Ő... rám mosolygott.

- Semmi baj!- mondta még mindig mosolyogva.

- Uram atyám... - mondtam mert még mindig nem tértem magamhoz.

- Nem... Csak Johnny Deep...- nevette el magát kedvesen.

- Ez csak egy álom... - motyogtam még mindig.

- Szia!- köszönt oda Tom majd kezet fogott a kedvenc színészemmel.

- Szia! - mosolygott Johnny. - Azt hiszem a kis hölgyre ráférne egy pohár víz...

- Nézd el neki... - ölelt át Tom. - Te vagy a kedvence.

- Ez kedves...- mosolygott rám. Végre észbe kaptam, hogy ronggyá égetem magam éppen.

- Sajnálom... Csak erre nem számítottam... - szabadkoztam.

- Elhiszem... De azt hiszem ez hízelgő rám nézve...

- Igen...- hajtottam le a fejem és arra gondoltam, hogy ezt hogyan fogja elmesélni otthon a gyerekeknek és Vanessának.

- És tetszett a film?- kérdezte.

- Igen, nagyon! - mosolyogtam rá. - Meg ez az egész hely olyan mint egy álom...

- Meghiszem azt... Néha még én magam sem nagyon hiszem el... - mondta.

- Miért?- csodálkoztam.

- Nem tudom... Csak hihetetlen, hogy itt tartok...

- Nekem is hihetetlen lenne...- mosolyogtam. - Bár ha valaki ilyen jól játszik mint ön akkor ez várható... - mosolyogtam. Nem akartam benyalni meg semmi... Még ha úgy is hangzott... Egyszerűen csak az igazat mondtam.

- Tegezz légyszi...- mondta nekem meg nyitva maradt a szám.

- Ren...rendben...- dadogtam.

- Elárulod a titkos rajongó nevét?- fordult Tom felé aki csak halkan kuncogott.

- Lara...

- Hát örülök, hogy beszélhettünk, Lara...- mondta és ismét kezet nyújtott.- de most mennem kell...

- Rendben... vagyis... - éreztem, hogy pirulok. - Adnál egy autogramot?

- Persze! - mondta és szinte izgatott lett. Előkapartam egy papírt a kis táskámból és odaadtam neki. Gyors ráfirkálta a nevét, meg még valamit és odaadta.

- Örültem.

- Én is! És nagyon köszönöm!- mondtam hálásan.

- Igazán nincs mit! - mosolygott megint. Azt hittem, hogy ott helyben meghalok.

- Szia!

- Sziasztok!

- Szia!- köszönt el Tom is. Johnny Deep pedig elsétált a bárpult felé. Én csak álltam és bámultam ki a fejemből. Néztem a kedvenc színészem távolodó alakját. Igyekeztem felfogni, hogy a világ második legjobb pasijával ( 1. Tom ) beszélgettem... De valahogy nem nagyon sikerült.

- Itt vagy még?- állt elé Tom mosolyogva.

- Csípj meg! - mondtam és a szemébe néztem.

- Nyugi! Tényleg megtörtént!- mosolygott és megsimogatta a karom.

- Ez eszembe sem jutott... Mármint, hogy a partin itt lesznek a színészek akik játszanak benne...

- Igen... Gondoltam...- Mosolygott.- Direkt nem mondtam nehogy jobban izgulj!

- Köszi!- néztem rá hálásan. Tom tényleg mindenre gondolt.

- Azt ugye tudod, hogy az összes zenész is itt van... - nézett rám komolyan. Nekem rögtön a példaképem arca villant be, és a szívem egy hatalmasat dobbant. Tátott szájjal meredtem Tomra és remegő hangon kérdeztem.

- Avril Lavigne ?

69. Rész: Marie

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a kommenteket! Boldog vagyok, hogy ennyi kihagyás után is hűségesen olvassátok amit írok!! :) Nagyon boldoggá tesztek vele!

És igen! Ki fog derülni, hogy kivel csalta meg Tom Larát. Tényleg meg fogom kavarni vele a dolgokat...egy kicsit. Na jó...nagyon...de ennél többet nem fogok elárulni :)

És tippeljetek, hogy szerintetek ki!!!!

- Nem igaz, hogy egy nyomorult filmet nem tudtok végigülni pofázás nélkül!!!- mondta David a film után mikor vártunk a riporterekre.

- Nyugi...Senki sem látta...- mondta Tom.

- De akkor is! Komolyan azt hiszitek, hogy bármit megtehettek?- kiabált tovább de aztán lehalkította a hangját, nehogy meghallják a kint sorakozó riporterek.

- David nyugi...Csak megbeszéltünk valamit...- próbálta nyugtatni Bill.

- Aha...a csajok szájában...Jó kis megbeszélés lehetett...Nekem is részt kellett volna vennem ilyeneken!!!- mondta és a feje már paprika vörös volt.

- David!- jött be egy nő.- Azt hiszem kezdeni kell...Üljetek le...- mondta és egy perc szünetet tartott amíg végigmért engem és Dalmát.- A lányok?

- Maradnak!- harsogta egyszerre mindenki...David kicsit bosszúsan de a fiúk sokkal lelkesebbek voltak. Georg felém küldött egy biztató mosolyt mikor meglátta a görcsösen összefonódó ujjaimat.

- Jöhet az első!- szólt ki az ajtón a nő mikor helyet foglaltunk. A kezem és a lábaim remegtek az izgalomtól. Tudtam, hogy amint meglátják a riporterek a Tommal összekulcsolódó ujjainkat, nem a munka fogja őket érdekelni. Sakál ként fognak lecsapni rám, és nem akartam hülyeségeket beszélni....

- Sziasztok!- jött be egy vékony, alacsony termetű lány. Hosszú, hullámos, barna haja volt, zöld szemekkel. Egyszerű ruhája volt mégis elegáns...Barátságos volt és valahogy ismerős az arca.

- Marie?- kérdezte izgatottam David.- Marie! Kicsim!- pattant fel mellőlem David és azonnal magához ölelte a lányt. Megzavarodtam és megcsóváltam a fejem.

- A kicsi Marie?- döbbent meg mellettem Tom és a fiúk egyszerre néztek egymásra majd a lányra. Még Dalma is tudta miről van szó, csak én nem...

- Szia apa!- mondta izgatottan a lány...Apa? Komolyan ezt mondta? Így már világos...

- Jaj kicsim! Miért nem szóltál, hogy jössz hozzánk?- tolta el a lányt David.

- Gondoltam megleplek titeket...- vont vállat.

- Hát sikerült!- állt fel Tom és odasétált a lányhoz. Felkapta és pörgetve ölelte. Hazudnék ha nem kapott volna el a féltékenység...

- Szia Tom!- mosolygott rá mikor elengedte. Bill is felállt. Kicsit megnyugodtam mikor ő is úgy üdvözölte a lányt ahogy Tom.

- Jaj te! Azért hívhattál volna!- dorgálta kedvesen Bill.

- Hát...majd máskor...- nevetett. Túl hangosan kacarászott...túl szexin...túl csábítóan...

- Fogy az idő...- szól az a nő aki behívta Marie-t.

- Oké!- mondta David. Mindenki visszaült David lánya pedig helyet foglalt velünk szemben. Tom azonnal a derekam köré csavarta a kezét, a másikkal pedig megfogta a kezem. A szívem persze hevesen reagált és egy kicsit megszólalt bennem a kisördög. Örültem, hogy ezt Marie látja.

- Hát fiúk...Azt hiszem hatalmas áttörés volt, hogy felkértek titeket, itt Amerikában, hogy írjatok zenét egy ilyen filmhez...Nem?- mondta és a mikrofonját felénk tolta. Bill azonnal beszélni kezdett.

- De igen! Valóban az volt! És persze nagyon boldogok vagyunk, hogy ez az egész így történt, hiszen az egész banda álma valósult meg ezzel az egésszel...

- Igen...Még mindig hihetetlen ez az egész...A sikoltozó tömeg még itt is...- mondta Tom.

- Nos igen...A sikoltozó tömeg...Hogyan birkóztok meg ekkora sikerrel? Úgy értem, nem nehéz elviselni a nyomást? Hogy mindig követnek titeket?

- Van, hogy az ember úgy érzi elege van és hagyja a francba az egészet...- kezdte Bill.- De amikor a színpadon állunk, a közönség velünk tombol és árad belőlük a szeretet...Az mindent megér...Vagy amikor a rajongói leveleket olvassuk és az áll benne, hogy egy-egy dalszöveggel segítettünk túljutni egy szerelmi csalódáson, vagy bármi...

- És a zene az egyik legfontosabb dolog az életünkben és sok áldozatot meghozunk érte ha kell!- mondta Tom. Alig láthatóan közelebb csúsztam mellé mire mosolyogva rám nézett. Biztos érezte mennyire izgulok még mindig.

- Igen...És ahogy elnézem, mostanában minden a helyére került...A magánéletetekben is...- kezdte nekem meg hatalmasat dobbant a szívem a rémülettől. Marie először Dalmára majd rám nézett. - Bill?

- Igen...Azt hiszem megtaláltam azt a lányt akit kerestem...- mondta és rámosolygott Dalmára.

- Ez azt jelenti, hogy elkötelezed magad?- csodálkozott Marie.

- Nem!- mondta nyugodtan.- Erről szó sincs...De még bármi lehet belőle...

- Értem...Tom? - fordult felénk.- Azt hiszem te nagyobb meglepetés vagy mint Bill. Te nem arról vagy híres, hogy hosszabb és komolyabb kapcsolatokba bonyolódj...Mi történt?

- Elrabolták a szívem...- mondta és rám nézett. Rámosolyogtam. A fiúk mellettünk halkan kuncogtak és Marie is.

- Értem...Szóval elérkezett az a lány akiről mindig beszéltél..." Majd jön egy lány..." stb-stb...

- Pontosan! Lara az első olyan lány az életemben aki levett a lábamról...Most már nem tudnám elképzelni az életemet nélküle!

- Jobban hasonlítasz Billre mint hittük...- mosolygott Marie majd rám nézett.

- Nos Lara? Milyen belecsöppenni egy ilyen életbe?

- Furcsa...- kezdtem őszintén. - Először nem is nagyon akartam belekeveredni és Tomhoz sem akartam közelebb kerülni mint barát...Tudtam, hogy milyen volt a lányokkal és nem akartam, hogy én is csak egy egy éjszakás kaland lennék. De ahogy beszélgettünk, teljesen levett a lábamról...Eleinte...mikor beleszerettem...Próbáltam letagadni...De nem ment...- néztem Tomra. - De ki tudna ellenállni ezeknek a szemeknek?- kérdeztem mosolyogva és Marie-re néztem. Ő nagyon összezavarodott és nagyokat pislogott mire újra magához tért.

-Valóban...- kezdte. - És mit gondoltok a filmről?- ez a kérdés annyira nem illett ide..Semmi átkötés vagy valami...Azt hiszem Marie valamitől zavarba jött...De mégis mi a franctól?

- Szerintem nagyon jól sikerült!- mondta Gustav.- A legjobban talán Johnny Deep játéka tetszik...Mindig is szerettem a filmjeit...

- Igen...szerintem is...- helyeselt Tom. Az interjú többi részében nem nagyon voltam ott. Valahogy jobban lekötötte a figyelmemet Marie fura viselkedése kiborított és nem bírtam koncentrálni. Csak annyit fogtam fel az egészből, hogy egyszer csak el kell köszönnünk és jön be a következő riporter...És így tovább és így tovább...

Végül mindenki végzett velünk és mehettünk az Afterparty-ra. Ahogy kiment az utolsó riporter én hatalmasat sóhajtottam, de nem csak én hanem Dalma is és a srácok is.

- Na végre...- mondta Georg.

- Aha, szerintem is...- mondta Gustav és kényelmesen hátradőlt a fotelben.

- Na skacok!- azt hiszem ideje bulizni...- dörzsölte össze a tenyerét David.- én meg megkeresem Maire-t.

- Rendben...A szállodában találkozunk?- kérdezte Tom.

- Pontosan! Addig igyekezzetek semmi balhét csinálni!- mondta mielőtt kiment volna a teremből.

- Remek...- mosolygott Bill és felhúzta Dalmát és kiviharoztak a buliba. Nem telt sok időbe, hogy kettesben maradjak Tommal. Mindketten szótlanul, összebújva ültünk. Egyszer csak hátradűlt és én követtem. Hirtelen úrrá lett rajtam az izgalom és a bizsergés különös elegye. A fejemet a mellkasára fektettem, hogy meghallgassam ő is beindult-e már. Kétség kívül... A szíve ugyanolyan hevesen vert mint az enyém. Ettől kicsit megnyugodtam.

Nem tudom meddig feküdtünk ott egyre növő pulzussal egymást ölelve de a végén már a legapróbb megmozdulásától is rá tudtam volna vetni magam.
Hát még mikor a derekamon nyugvó kezét lejjebb csúsztatta és megfogta a fenekem. Majd elengedte azt a kezem amit az egész interjúk alatt  szorongatott és a térdemre csúsztatta. Lassan, biztosan kezdte simogatni ahogy egyre feljebb és feljebb haladt a szoknyámban. A szívem vadul tombolt és alig bírtam magammal. De ahogy a keze elért a bugyim az emlékek úgy rohamoztak meg, hogy azonnal beindították az önvédelmi rendszerem. Felpattantam és könnybe lábadt szemekkel igyekeztem elfojtani a molesztáló ember arcát...Ahogy rám mászott...ahogy letépte a ruhám...a hangját...

- Saj...sajn...sajnálom...- zokogtam és Tom karjaiba vetettem magam. Szükségem volt rá. Nem bírtam túl lenni rajta nélküle...De az, hogy együtt legyek vele nem ment...Pedig akartam...A vágy olyan erős volt bennem ahogy simogatott...És még sem.

- Semmi baj! Nyugodj meg Lara...Semmit nem várok el!- simogatta a hátam a fejem az arcom...Mindenem csak, hogy megvigasztalhasson.

**************************************************************************************

Szeretnék előre szólni, hogy egy ideig megint nem leszek mert nyaralni megyek...Ne haragudjatok!!! Ígérem behozom a lemaradást!!! Sajnálom ....

Addig is akit érdekel olvasgassa a többi blogom :http://afcszerelem.blogspot.com/

http://twilightsagamashogy.blogspot.com

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/

68. Rész: A film

Bocsi, hogy nem írtam csak táborban voltam! Remélem nem haragszotok nagyon!!! :(

KÖSZÖNÖK minden komit, amit írtatok, örülök, hogy tetszett a rész!!!

***Lara***

Elmosolyodtam Tom viselkedésén és igyekeztem rá koncentrálni nem pedig egyéb dolgokra. Nagyjából sikerült, és mélyen eltemettem magamban az emlékeket. Mosolyogtam és elhatároztam, hogy mindenkit leveszek a lábáról, hogy Tom büszke legyen rám. Hogy örömmel mondhassa, hogy én vagyok a barátnője.

- Na végre!- mondta Tom halkan mikor a karjai újra a derekam körül voltak.

- Szerintem is...- mosolyogtam miközben a szőnyegen lépkedtünk tovább.

- Biztos jól vagy?- kérdezte megint. Tudtam, hogy aggódik és nagyon jól esett, de kezdett az agyamra menni. Mindig eszembe jutott tőle minden.

- Igen...- sóhajtottam mikor és beléptünk a moziterembe, ahol a premier volt. Helyet foglaltunk a számunkra kijelölt üléseken. Legbelül David, aztán Georg, Gustav, Dalma, Bill, én és végül Tom.

- Tom...- kezdtem suttogva. Ő azonnal közel hajolt amitől megdobbant a szívem.- Szeretnék kérni tőled valamit...Sokat segítenél vele...

- Bármit!- simogatta meg az arcom. Elmosolyodtam és megcsókoltam a tenyerét.

- Ne kérdezgesd, hogy jól vagyok-e...Attól eszembe jut...- mondtam és nyelnem kellett...mintha le tudnám nyelni a felszínre törő emlékeket.

- Rendben...- bólintott feszülten.

- Köszönöm!- csókoltam meg. Az ő közelségétől mindig jobban lettem. Ez azóta így volt, hogy beleszerettem és most is. Amíg a karjaiban voltam és tudtam, hogy szeret, mindent el tudtam viselni...

- Szeretlek Lara! Bármit megtennék érted!- motyogta a fülembe és szorosan megfogta a kezem.

- Nem tudnám mit kezdenék ha te nem lennél nekem...- mondtam és az arcomat az arcához simítottam.

- Én halott lennék...- puszilt meg.

- Azt hiszem én is...- válaszoltam és rájöttem, hogy nélküle én valószínűleg már halott lennék. A depresszió ami az előtt volt, hogy megismertem, az mikor majdnem alkoholmérgezést kaptam mert leléptem, vagy a robbanás...Apám...

- Hölgyeim és uraim...- mondta egy nő egy mikrofonba. A moziban ülők rögtön csöndben maradtak. Én nem tudtam koncentrálni arra amit mond, hiszen a gondolataim nagyon messze jártak a mozitól és a filmtől.

A leghülyébb helyeken sikerült megrohamoznia az emlékeknek...De most nem azok az emlékek rohamoztak meg, hanem amit mind átéltem Tommal.

A gyűrűre pillantottam amit tegnap kaptam tőle és a szívemet újra elöntötte a melegség. Boldog voltam, hogy még nem kérte meg a kezem. Nem tudtam volna mit felelni...Ahhoz még korai volt. Nem akartam hozzámenni meg semmi, de az ajándék boldogsággal töltött el. Örömet szerzett ezzel a kedveskedéssel, és a gyűrű gyönyörű volt.

- Itt vagy még?- susogta a fülembe Tom, már vagy a film közepénél.

- Nem igazán...- suttogtam nevetve.- Kicsit elkalandoztam...

- Szabad tudni, hogy min?- simogatta meg az arcom.

- Hát kettőnkön...- mondtam úgy mintha tudnia kellett volna.

- Ó, értem. És pontosabban?

- Hogy mennyi mindent köszönhetek neked, meg, hogy mennyire ismersz és, hogy apróságokkal örömet tudsz szerezni.- mondtam és lenéztem a gyűrűre. Követte a pillantásom és halkan nevetett.

- Örülök, hogy tetszik...Nehezen tudtam választani...

- Tökéletes! - mondtam és megszorítottam a kezét.

- Fel tudjátok falni egymást a szállodában is...- szólt oda halkan Bill. Persze fülig ért a szája.

- Értettük...- nevettem.

***Tom***

Olyan jó volt hallani ( még ha halkan is ) a nevetését, hogy képes nevetni és nem szomorú, vagy nem fél. Boldog voltam, hogy boldog és, hogy örömöt tudok neki szerezni azzal, hogy ilyen apróságokat veszek...Vagy ahogy ő mondta, azzal, hogy létezem.

- Helyes! Mit szólnak majd az újságírók ha megkérdezik mi tetszett a legjobban a filmben és nem tudtok felelni?- nevetett tovább Bill.

- Jól van...Ahogy elnéztem te se a vásznat nézted...- morogtam rá játékosan.

- Nem én...- nevetett.- Dalma sokkal szebb mint az az idióta kalapos...- nevetett.

- Hé...- ellenkezett hevesen Lara.- Johnny Deepről beszélsz!

- Talán okom lenne féltékenynek lennem?- vontam fel a szemöldököm.

- Ki tudja...- vonta meg a vállát játékosan. Elmosolyodtam de David mogorván nézett ránk. Intettem Billnek aki rögtön fogta a lapot. Mindannyian a nevetést visszafojtva fordultunk vissza a vászonhoz.

Igazából megpróbáltam élvezni a filmet, amit persze nagyjából ismertem a forgatás miatt. Hiszen nagyjából beleláthattunk, mikor a zenét írtuk. Az meg, hogy a színészekkel találkozhattunk az a hab volt a tortán. Olyan hihetetlen volt, hogy ennyire híres lett a banda, és, hogy Amerikában is tudják már, hogy kik vagyunk...A legtöbb ember tudja, hogy honnan kezdtük és milyen kemény munkával jutottunk oda ahol éppen vagyunk. Jó pár áldozatot meg kellett hozni, jó sok dolgot fel kellett áldozni és rengeteg mindent vállalnunk kellett azért, hogy híresek legyünk. De mindent megér mikor az elismerést halljuk, ahogy a fanok minden koncerten sikítoznak akaratlanul is mosolyt csal az arcunkra. Amikor a rajongói leveleket olvassuk és találunk olyanokat amik nem puszta nyálas szerelmi vallomások...Amik persze néha nevetségesek...

De akadnak akik komolyan szeretnek minket és tudják, hogy nem lesz semmi belőle és örülnek ha boldogok leszünk. És én ebben bízom...Hogy sok ilyen fan van jelen és megértik, hogy Bill és én boldogok vagyunk a lányokkal. Hiszen boldog vagyok. Az életem eddig is olyan volt mint egy királyfi élete és most, hogy megtaláltam a legszebb kincset az életemben olyan mintha a mennyországba kerültem. volna.

Megcsóváltam a fejem a saját gondolataim hallatán. Olyan viccesnek tűntek, hogy ezeket én mondtam. Két hónapja ha megláttam egy csajt az volt az első gondolatom, hogy meghúznám-e vagy sem...Most meg úgy beszélek ahogy Bill beszélt mindig...Ez azért elég vicces...Legalábbis nekem. De nem bánom. Jó, hogy szerelmes vagyok. Semmit nem bántam meg...Na jó igen...Egyetlen dolgot...amikor megcsaltam...Ó istenem ha tudná kivel tettem...Vagy ha Bill tudná...

***Lara***

- Mi a baj kicsim?- kérdeztem Tomra nézve.

- Semmi...- mondta és lehajolt, hogy egy puszit nyomjon a számra. Nagyon jólesett és alig vártam, hogy újra kettesben legyünk.

- Ezt nem kellett volna...- mosolyogtam.

- Miért is?- kérdezte mosolyogva.

- Mert így már tuti nem a filmre fogok koncentrálni...- mondtam és éreztem, hogy az arcom lángolni kezd.

- Hidd el, nekem sem egyszerű...- súgta a fülembe amitől a testemen végigfutott egy kellemes borzongás.

- Mindjárt vége...- böktem az állammal a vászon felé.

- Igen...- mondta szinte ujjongva.

- De utána nektek még maradnotok kellene...

- Igen...De csak pár interjú...A buliból hazalopózhatunk valami kifogással...- ajánlotta nekem meg hatalmasat dobbant a szívem. A gondolattól alig bírtam egy helyben ülni. Keresztbe kellett tenni a lábam, hogy valamennyire csillapítsam a kitörni készülő vágyat.
Tom megsimogatta a lábam ami a hab volt a tortán. Megremegtem és alig bírtam magammal. Komoly erőfeszítésekre volt szükségem ahhoz, hogy ne vessem rá magam a moziterem közepén.
Közelebb férkőzött és szenvedélyesen megcsókolt. Hosszan, teli vággyal és szenvedéllyel, ami rajtam nem sokat segített. A karomat köré fontam, teljesen megfeledkezve arról, hogy hol is vagyok. Magamhoz húztam és olyan szenvedéllyel csókoltam vissza mint soha életemben.
Az egészből az ébresztett fel, hogy egy ismerős gitárjátékot hallottam, majd dobot és végül Bill kellemes hangját. Elhúzódtam Tomtól és ráismertem a fiúk számára. Rámosolyogtam Tomra aki csak áthatóan fürkészte az arcom és semmi képpen nem akarta elengedni azt a kezével.

- Tetszik?- kérdezte.

- Nagyon!- mondtam boldogan és hozzábújtam.- Olyan ügyesek vagytok!- mondtam de elég gyenge kifejezés volt ez a fiúkra.

- Örülök!- simogatta meg az arcom, majd újra megcsókolt.

67. Rész: Vörös szőnyeg

Elnézést a késésért! Igyekszem bepótolni a dolgokat és amint van egy apró ötletem írni a következő részt....

Tényleg bocs!!

És nagyon-nagyon KÖSZÖNÖM az összes komit amit írtatok!!!!

***Tom***

Másnap reggel Lara még mindig aludt mikor felébredtem. A kórházi vizsgálat után azonnal elaludt aminek nagyon örültem.

Lelkiismeret furdalásom volt az miatt, hogy nem tudtam vigyázni rá és, hogy majdnem megerőszakolták...A gondolattól ismét dühbe gurultam amit csak nagy küszködések árán bírtam lenyelni.

- Tom...- nyöszörögte keservesen Lara. Ebből tudtam, hogy csak álmodik...Megint rémálma lehetett, hiszen egész éjjel vergődött mellettem és mindig szorosan belém kapaszkodott.

Hiába mondja, hogy jól van, hiába bizonygatja, hogy most már semmi baja én tudom, hogy mennyire megviselte ez az egész.

- Tom...Ne...Segíts...Meg...Ne...- kezdett újra vergődni. Rossz volt nézni, a szívemben éles fájdalmat éreztem, pont mint mikor elhagyott...

- Sst...Lara, Kicsim kelj fel! Gyerünk csak egy álom!- mondtam halkan miközben igyekeztem minél előbb felkelteni. A vergődés abbamaradt és lassan kinyitotta a szemeit. A barna szemei mindent elárultak...A fájdalmat, a félelmet a fáradságot...Nagyon jól ismertem már, és nem tudta letagadni előttem.

- Tom...- mondta álmosan.

- Semmi baj! Vége van!- próbáltam megnyugtatni. Nem válaszolt csak szorosan hozzám simult. Sokkal szorosabban mint eddig, de nem volt benne szenvedély. Inkább a félelem utolsó kiáltása, hogy valaki védje meg. És én örömmel megtettem...

Karcsú dereka köré fontam a karom és szorosan magamhoz húztam. Azt akartam tudja mennyire szeretem és, hogy bármit megtennék, hogy újra biztonságban érezze magát...Azt akartam érezze, hogy biztonságban van és nem kell félnie, mert én megvédem őt bármi áron...

- Na jobban vagy?- kérdeztem egy negyed óra utána.

- Igen...- suttogta.

- Lehet, hogy ma nem kéne eljönnöd...- kezdtem bele de éreztem, hogy a teste megfeszül a rémülettől ezért abbahagytam.

- Mi?- kérdezte remegő hangon.- Itt akarsz hagyni...-nyelt egyet.-...egyedül?- kérdezte és rájöttem, hogy mi a baja. Fél egyedül...Ezek szerint én tudom csak megvigasztalni.

- Ki tudsz állni annyi ember, meg fotós elé? Lehet pihenned kéne...- mondtam.

- Ha te ott vagy és támogatsz mindenre képes vagyok...- nézett komolyan a szemembe.

- Rendben...- mondtam és éreztem, hogy a szavaitól felgyorsult a szívverésem.-...de ha rosszul vagy, vagy haza szeretnél menni akkor azonnal szólsz!

- Megígérem!- simogatta mag az arcom majd újra a mellkasomba fúrta az arcát. Elnyomtam egy sóhajt, nem akartam, hogy észrevegye mennyire aggódom érte. Túl sok volt ez neki...Mindig magában akarta megoldani a problémákat, de nem hiszem, hogy ez menni fog neki...Csak reménykedni tudtam abban, hogy egyszer teljesen megbízik bennem és csakugyan elmondja a dolgokat, úgy mint a repülőúton.

- Hány óra?- kérdezte végül.

- Fél egy...Átaludtad az egész délelőttöt.- mondtam és megsimogattam a fejét.

- Lassan készülnöd kéne...- mondta.

- Addig nem amíg te is itt vagy...- mondtam.

- Akkor menjünk! Nem akarom Davidet is felhúzni!- ült fel óvatosan majd a sötétben az ágy felé botorkált.

- Szerintem David is megérti ha kicsit késünk...- mondtam, annak ellenére, hogy nem szerette volna ha így van.

- Nem baj...Nem akarom, hogy...a...dolog...miatt neked is bajod legyen...- mondta. Elszomorított, hogy nem tudja így is elég rossz nekem. Őt ilyen állapotban látni...Az egészben az vigasztal, hogy tudok neki segíteni.

- Lara! Nekem nem lesz semmi bajom! Úgyhogy te csak törődj magaddal!- mondtam miközben én is kimásztam az ágyból.

* * *     * * *   * * *

- Biztos jól vagy?- kérdeztem Larát mikor már a limóban ültünk.

- Igen!- mosolygott rám és megsimogatta a kezem. Tudtam, hogy csak színlel.

- Lara...ne...

- Tényleg jól vagyok!- vágott a szavamba. - Kérlek ne hozd fel mindig!- nézett rám könyörögve. A szívem majdnem meghasadt. Én okoztam neki fájdalmat.

- Rendben...- mondtam és közelebb húztam magamhoz. A karjával átkarolt és megpuszilta a nyakam.

- Csinik vagytok csajok!- mondta Gustav, hogy elterelje a figyelmünket.

- Köszi!- nevetett Lara.

- De komolyan! Ez a ruha...- ámuldozott Bill miközben újra és újra végigmérte Dalmát. Elmosolyodtam és megsimogattam Lara arcát.

- Te sem  panaszkodhatsz...- súgtam a fülébe. Megremegett. Nem tudtam, hogy azért mert eszébe jutottak a tegnap történtek vagy csak a szokásos reakciója.

- Az urak is nagyon jól festenek!- mosolygott és a keze becsúszott a felsőm alá. Persze hátul ahol a többiek nem láthatták. Libabőrös lettem és a tegnap elfojtott vágyaim kitörni készültek. Nem akartam, hiszen nem tudtam mi jár valójában Lara fejében. Nem akartam bántani azzal, hogy rámászok...

- Készüljetek, egy perc és ott vagyunk!- mondta David. Lara keze azonnal eltűnt és rám nézett.

- Jól nézel ki!- mondtam és a két kezem közé fogtam az arcát.

- A sor rend a szokásos, csak Tommal és Billel kiszállnak a lányok! - mondta David.

- Szorosan fogj! - súgta a fülembe. - Nehogy eltaknyoljak...

- Ne aggódj! Egy percre sem engedlek el!- pusziltam meg, és a kocsi lelassított majd megállt. Hallottam a sikítozó lányokat, ami most cseppet sem hatott meg. Egyszerűen csak jól esett, hogy szeretnek minket...semmi több...

Először Bill és Dalma szálltak ki, aztán Lara s én, minket követtek Georgék, végül David. Rögtön a vörös szőnyegen lépkedtünk, a tömeg sikítozott Bill pedig a tömeg felé lépett. A lányok lengették a papírokat és a tollat. Lara remegett mellettem de én szorosan tartottam. Követtük Billt és dedikálni kezdtünk. A biztonságiak figyeltek ránk és intettek mikor mennünk kellett. A tömeg tovább sikítozott, de engem valahogy lefoglalt Lara. Annyira gyönyörű volt, elragadó mint egy királynő. Ő volt a legtökéletesebb lány, egyszerűen lenyűgözött. Tudtam, hogy izgul de az arcán semmi jelét nem lehetett látni. Folyamatosan mosolygott, én meg alig bírtam levenni róla a szemem.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy megáll, és Billék is. Észbe kaptam és rájöttem, hogy most jön a fotó...De én akkor sem tudtam levenni a szemem róla. A képen is őt néztem és mikor csak az együttest fotózták nehezemre esett a kamerába nézni is nem rá.

xXx Sweet Candy xXx

Szóval...Az van, hogy az új résszel vannak gondok!!! Ne haragudjatok de nincs ihletem...Sajnos egy csomó új dolog jut eszembe...Tudom, hogy úgy is fogok írni csak most valahogy nem tudom ráhangolni magam Larára!

De igyekszem és amint tudok írok!!! És ahogy ígértem a nyári duplarésszel! :) Remélem azért ennek örültök!

De ha valaki nem csak a blogom, de az írásstílusom szereti akkor addig olvasgassa a többi blogom, azok között is az újat!!!

Ott is írjatok komit!!! :)

Előre is köszi!!!!!!!!!

http://xxxsweetcandyxxx.blogspot.com/

66. Rész:Gyűrű és szürnyű buli

Tudom, tudom...Halálnak halálával fogok meghalni amiért ilyen későn jött az új rész...És sajnálom de nem szolgálhatok valami túl izgalmas résszel...

De a komikat nagyon köszönöm!!! Jól esett, hogy tetszettek a részek.

A szállodában halálra untuk magunkat. Éppen a közös nappaliban voltunk és Gustav a TV-t kapcsolgatta. Igazából nem nagyon tudott lekötni és Tom is nagyokat sóhajtott mellettem. Én is így tettem...De azt hiszem ezzel mindenki így volt...

- Na jó én ezt nem bírom tovább...- állt fel Tom.- Muszáj itt ülnünk ebben a rohadt szobában? Gyerünk menjünk már valahova.

- Oké!- csillant fel mindenki szeme. Felállunk és mindenki elment átöltözni. Nekem persze fogalmam sem volt arról, hogy mit vegyek fel.

- Segíts már...- mondtam Tomnak aki türelmesen ült a szobánk ágyán.

- Ha rajtam múlna így jönnél...- csillant meg a perverzség a szemében...Hiszen egy szál bugyiban meg melltartóban voltam.

- És szerinted egyben jönnék haza?- vontam fel a szemöldököm.

- Igaz...Akkor gyors keresek egy apácaruhát...- nevetett miközben felállt. Mögém lépett és szorosan magához húzott. Jól esett ilyen közel lenni, hozzá, nagyon szerettem.

- De most komolyan...- néztem fel rá mire egy csókot kaptam.

- Szeretlek!- súgta a fülembe amitől megremegtem.

- Én is szeretlek!- mondtam mosolyogva és megcsókoltam. Felkapott mire elkiáltottam magam. Az ágyon landoltam ő pedig rajtam feküdt és a hajtincseimet próbálta eltüntetni az arcomból. Áthatóan nézett az arcomba amitől kellemes bizsergés futott át a testrészeimen.- Hihetetlen vagy Tom Kaulitz!- mondtam csöndesen, mosolyogva.

- Akárcsak te! Hihetetlen kincs vagy!- duruzsolta a fülembe majd csókolgatni kezdte a nyakam.- Új terveim vannak!- mondta hirtelen és újra a szemembe nézett.

- Tervek?- emeltem fel a szemöldököm.

- Tervek...Veled és velem...- mosolygott.

- Milyen tervek?- kérdeztem és a szívem hatalmasat dobbant.

- Szeretnélek boldoggá tenni! Azt akarom, hogy te legyél a világ legboldogabb nője...- simogatta végig a testem. Megremegtem a boldogságtól és azt kívántam, hogy ez a pillanat örök maradjon.

- Engem az tesz boldoggá ha létezel!- simogattam meg az arcát.

- De azért ez is nem?- kérdezte és egy gyűrűt mutatott fel. Egy pillanatra meghűlt bennem a vér.- Ne aggódj!- mosolyodott el az arckifejezésemen.- Ez nem jár semmilyen kötelezettséggel! Nem kell kérdésre felelni...Egyszerűen csak annak a jelképe, hogy mennyire szeretlek!- mondta. Éreztem, hogy a könnyek kifutnak a szememből majd szenvedélyesen megcsókoltam. Olyan szenvedéllyel mint még soha. Boldoggá tett az, hogy pontosan tudja, hogy mit akarok, mit nem és, hogy mivel tud levenni a lábamról...

- Nem is tudom mit kezdenék nélküled!- mosolyogtam mikor elengedtem. Látszólag meglepte a reakcióm de mosolygott.

- Azt hittem a gyűrű láttán kirohansz a világból...- nevetett.

- Ha nem mondod el milyen gyűrű azt tettem volna...- kuncogtam saját magamon.

- Szabad?- kérdezte azon az ellenállhatatlan hangon én pedig csak kezet nyújtottam neki. Felhúzta az ujjamra azt a gyönyörűséget majd megcsókolta a kezem.

- ez annyira...annyira...- habogtam.- ...nem jutok szóhoz...- mondtam végül amin csak mosolygott.

- Szóval tetszik?- érdeklődött és láttam, hogy fél, hogy nem.

- Persze, hogy tetszik...Tökéletes...Pont olyan amit szeretnék...

- Hahó! Nincs romantika! Megyünk bulizni!- dörömbölt Georg az ajtónkon. Mindketten arra fordultunk és hangos nevetésben törtünk ki. Tom Egy utolsó csókot adott, majd nehézkesen de leszállt rólam. Felhúzott az ágyról majd elővette egy kivágott, halálfejes felsőt és egy fekete miniszoknyát.

- Ezt vedd fel!- mosolygott perverzül.

- Ha megerőszakolnak az a te hibád lesz!- figyelmeztettem, majd öltözni kezdtem.

- Ott leszek és megvédelek!- mondta boldogan majd újra megcsókolta a gyűrűs kezemet.

- Ilyen boldog vagy tőle?- kérdeztem. Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen boldogságot tudok neki okozni azzal, hogy hordok egy ékszert.

- Nem. Ilyen!- mondta és felkapott és pörgetni kezdett.

-Vá...segítség...-kiabáltam nevetve, de ő csak pörgetett.

- Te vagy az életem!- tett le a földre és ismét megcsókolt.

- Te pedig az enyém!- súgtam a fölébe csak, hogy elérjem amit akarok.

- Ha így folytatod nem fogunk elindulni...- nézett rám rosszallóan. Én csak boci szemekkel néztem, megfogtam a kezét és az ajtó felé kezdtem húzni.

- Na végre!- sóhajtottak egyszerre a többiek.

- Bocs...- mondtuk egyszerre mosolyogva.

- Ja látom...- nevetett Bill aztán mindenki elindult. David is jött velünk aki észrevette a gyűrűt az ujjamon és döbbenten bámult ránk. Tom csak legyintett amiből David mindent megértett.

***

A buli baromi jó volt...Nem voltam még Amerikában de ezek a clubok szuperek voltak...Annyira jól éreztem magam mint még soha! Mondjuk közrejátszhatott, az a kis ékszer a kezemen...Nem tudom miért de egyre boldogabb lettem a gondolattól, hogy ilyen szép ajándékot kaptam tőle.

Ráadásul egész éjjel táncoltunk. Szorosan összesimulva, mintha csak egy ember lennénk. Én szinte eltűntem a ruhájában de nem zavart. Főleg, hogy a keze folyton levándorolt a fenekemhez, én pedig élveztem mikor megsimogatta. Én sem hagytam viszonzatlanul és néha sikerült benyúlnom a felsője alá...Ezt persze újabb és újabb simogatással díjazta.
A vállára hajtottam a fejem és titkos csókokat leheltem a nyakára. ő pedig még közelebb húzott. Éreztem, hogy már alig bírja és egyre izgatottabb lesz. Élveztem hiszen én is így voltam, mikor a kezével benyúlt a felsőm alá... Kihasználtuk a sötétet, hiszen senki nem látta mit csinálunk vagy mit nem...

- Ne haragudj!- pusziltam meg a száját.- De pisilnem kell...

- Most?- vonta fel a szemöldökét.- Tudod, hol a WC?

- Aha...Csak öt perc...- biztattam majd a fülébe súgtam.- utána a tied vagyok!- Csak mosolygott én pedig elindultam a WC felé. Egy szűk folyosón volt ahol szintén sötét volt. Egyszer csak éreztem, hogy valaki hátúrról átölelt.

- Mondtam, hogy öt perc nyuszi...- mondtam mert azt hittem Tom az.

- Asszem összekeversz valakivel...- mondta egy nagyon mély hang. A szívem megállt egy pillanatra majd kétszer olyan gyorsan kezdett dörömbölni.

-Ki maga?- fordultam meg és a lendülettől nekiestem a WC ajtajának.

- Nem kell tudni!- fogta meg a kezem és rángatni kezdett egy raktár felé. Hangosan sikoltoztam és próbáltam kirángatni magam a karjaiból. De túl erős volt...Simán elvitt oda ahova a legjobb kedve tartotta. Ellökött én meg a földön landoltam. Azonnal rajtam feküdt és csókolgatni kezdte a nyakam. Igyekeztem kikerülni az arcát a bűzlött az alkoholtól. Éreztem a szúrós arcát ami biztos szőrös volt...
Kiabálni akartam de nem tudtam mert befogta a számat.

-Hamar megvagy!- duruzsolta undorító hangon. Azt hittem mentem elhányom magam...Rettenetesen féltem, hogy mi fog következni...Bele se mertem gondolni...Pláne abba, hogy pár órája ezzel viccelődtem...

Felhúzta a szoknyámat...Nem is vacakolt azzal, hogy levetkőztessen...Lecipzározta a nadrágját és mikor azt hittem belém hatol egyszer csak eltűnt rólam. Ijedtem ültem fel mert nem tudtam mi történik. Egyszer csak Dalma ült mellettem és simogatott, hogy nyugodjak meg. Tom behúzott a srácnak és verni kezdte. Ő persze nem hagyta magát...De Tom erősebb volt és már a földön rugdosta a gyereket. Nem fogtam fel sok mindent abból amit kiabált neki...A nagy része szitkozódás volt, meg, hogy engem hagyjon békén...

- Hé! Nyugi Tom! Elég lesz!!- mondta Bill Miközben Gustav és Georg lefogta szerelmem.

- De ez a szemét...- ellenkezett Tom.

- Inkább Foglalkozz Larával!- mondta Bill é szorosan Tom előtt állt. Tomnak mintha fény gyúlt volna a fejében...Észbe kapott és odarohant hozzám. Szorosan ölelt és össze-vissza puszilgatott...Igazából én még semmit sem fogtam fel az egészből...Nem éreztem a jelentőségét annak, hogy majdnem mi történt...

Átöltem Tomot és az ölébe bújtam. Nem éreztem mást csak azt, hogy biztonságra vágyom...Talán az adrenalin miatt lehetett...

Fél füllel felfogtam, hogy valamelyik hívja a rendőrséget meg a mentőket, de én igazából azzal voltam elfoglalva, hogy szépen lassan rájöttem mi folyik körülöttem. Az adrenalin kezdett kiszállni a testemből és remegni kezdtem, a könnyeim kifolytak és még szorosabban bújtam Tomhoz.

- Nyugodj meg Kicsim! Nem lesz semmi baj! Hallod vége! Nem történt semmi!- próbált megnyugtatni és a fejem simogatta. El akartam veszni a pólójában...Láthatatlan akartam lenni...Azt akartam, hogy senki se lásson többet...Nem akartam ott lenni ahol voltam...Egy szobában akartam lenni, és Tom karjaiban...Csak biztonságot akartam...

Sorry

Tényleg nagyon sajnálom!!Készül az új rész...Csak valahogy nincs ihletem...Olyat meg nem akarok felrakni ami ratyi...Meg sztem kicsit ellaposodott a sztori és ki akarok agyalni valamit, hogy ne aludjatok el rajta....

Szóval agyalok!!!

De ha valakinek hiánya van nézze meg az új blogom ;)

És köszönöm a megértést és a sok-sok komit!!!!